Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Ébredés

Élőjönnek a nagy dudás gémek is, hogy hiányos ne legyen az éledező madár-konczert még kezdetleges muzsikája. Egy nap aztán, a mocsárszél valamelyik füzének zöldelő lombjai közül csak kirobban egy szürke madár nagy robajjal . . . „quak", hangzik a jövő pillanatban a messzeható madárszózat a tó felett, melylyel be van jelentve a tavaszi mozgalom utolsó mozzanata. A bakcső az utóhad utolsói közül való. Mikor ez a hangos torkú szárnyas elhozza hozzánk az ő féltett fehér kontyát, nagy szürke rokonai már rég fészkök otthonában pihengetik a nagy út fáradalmait. A nagy madárcsatangolást felváltja lassanként a lokális mozgalom kedves igyekezete. Iparkodik minden szárnyas megalkotni azt az édes otthont, mely visszahozza a messzi idegen világok mérhetetlen útjairól. Elhangzik lassanként az öröm-dal zenéje is, a jókedvű kúrjantások zagyva hangjai. Helyettük a szív beszél szerelemről, boldogságról. Kibontja a május bódító virágait, minden bűbáját gyönyörű pompával.