Lakatos Károly: Természeti és vadászképek / Szeged, Endrényi, 1867. / Sz.Zs. 1461

Ébredés

Csak amolyan „szőri" fajta népség még, holmi „csörgők" ; de azért szívesen küldjük hozzájok üdvözletünk, mint a küszöbön levő nagy invasió előpostáihoz. Hanem a tavaszi hurczolkodásnak még nagyon is kezdetleges mozzanata ez ; az igazi nagy rumli boszorkánytáncza még csak ezután következik a levegőben. A madárságból a téli vendég nép még nem igen kelt szárnya szabadjára. Itt is, ott is szembeötlik egyegy búvár, a libányi nagy bukdár északi hónából, azután még más apróbb fajta nép, habár a pacsirta ott függ is már a napsugaras égen, zengő dallal ; barázdabillegető is mutogatja kecses alakját a tavak sarán, sőt egy-egy — ám még hangtalanul felreppenő — bibicz madáron is megakadhat a kutató tekintet. Hanem hiába járnók fel a füzek-nyárfák lombtalan világát, ott ugyan híre sincs még valami újabb mozzanat elevenségének. Szarkacsörgés még az uralkodó tónus itten ; a fák felett kerregve, csacsogva húz tova a fenyvesek félénk csapata. Ha hosszú jártunkbakeltünkbe kósza vadgalambra akadunk, az valóságos esemény számba megy még. A Tisza körül már kissé hangosabb az élet. A nagy küllő lármás hahotája, mátyás harsolása veri fel az erdők csendjét. Távolról a fakopáncs kopogása hangzik át, majd látjuk magát a madarat is, a mint hajladozó testtel dobálja magát előre valami kimagasló nagy fa felé.