Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

— 71 — tenek is. amennyiben a henyefenyővel bevont területek s állhatatlan fenyves vágások s az azok aljában nagy mennyiségben található földi giliszta — mely mint tudjuk, a legkeresettebb, úgyszólván mellőzhetetlen szalonkatáplálék — valószínűleg nagy vonzerőt gyakorol a telepedőben levő hosszuesőrüekre. Es itt mellesleg megjegyzem, hogy a giliszta, mint tápszer, mely a serdülő fiatal madaraknál is nagy szerepet játszik: ugy látszik loleg azon tényező, mely a hely alkalmassága mellett főfontossággai hir a fészkelési hely megválasztásánál is. Valószínűleg eme körülményre vihető vissza, sőt kétségtelennek látszik az, hogy tulajdonképpeni költési zónájukat épen ez okon helyezik Europa északibb tájaira, a nyirkosalju, gilisztadus rengetegek világába. További tárgyalás alá véve az erdei szalonka költési övének kiterjedését, a fönt elmondottak kiegészítéséül még álljanak itt Hof f m a 11 n idevágó feljegyzései. »Ama, hajdan még Angliában is elterjedt nézet, hogy olt csak kevés erdei szalonka költ, ujabb megfigyelések által megdőlhetett. A. (i. More bebizonyította, hogy az erdei szalonka Anglia és déli Skóczia majdnem minden egyes grófságában fészkel és pedig gyakrabban az északi, mint a déli tájakon; Irlandban is ismételten figyeltek meg fészkelő szalonkákat. More szerint kétséget sem szenved, hogy ujabb idő óta költés czéljából Angliában több szalonka szokott maradni, mint előző években s e körülményt az erdőségek nagyobb kiterjedésének tulajdonítja, nevezetesen pedig a mind nagyobb területeken ápolt tűlevelű erdőknek. T. Monk a 70-es évek közepén nagy gonddal gyűjtött adaloKai Lewesben, az erdei szalonkának East Sussex-ben (21 község) való költésére vonatkozólag s becslése szerint ott évente 150, egész 200 pár szokott fészkelni. Az angol vadászali irók ezenkívül állítják, hogy az Angliában költő és ott áttelelő erdei szalonkák nagyobb része őszkor és tavaszkor átvándorol s ez időtájban a közeli kisebb szigetcsoportokon is (Hebridák, Shetlandszigetek) meg szokott állapodni. Közép- és Észak-Németországban talán seholsem hiányzik a szalonka, hol költéséhez alkalmas vidéket talál, nevezetesen kiterjedt, nem tulszáraz s lehetőleg kissé dombos erdőket, különösen pedig olyanokat, melyekben széltörések, tisztások és marhalegelők váltakoznak. Ily helyeken aztán évente majd