Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai. Tudjuk, hogy az erdei szalonka földrajzi elterjedési köre az Atlanti oczeántól egész a Csendes tengerig terjed; ami azonban tulajdonképeni hazáját, tehát költési övét illeti, ezt Europa északibb tájain, nevezetesen a Skandináv-félszigeten és Oroszországban kell keresnünk. Természetesen ez nem zárja ki ama tényt, hogy kedvencz hosszucsőrü vándorunk idébb, Europa déli tájain is ne fészkelne, sőt ellenkezőleg W. der M ü h 1 e gróf, Brehm, Hoffmann, D i e z e 1 stb. jeles búvárok és szakirók összhangzó állitása szerint Közép-Európában a költési öv legdélibb határa a 45. és 46. szélességi fok között látszik feküdni; igy a svájczi előhegyek, a tiroli és felső-olaszországi alpesek volnának a legdélibb költési helyek. Europa délkeleti részében a költési öv legszélsőbb határa kissé messzebbre nyúlik ki dél felé, amennyiben, mint már emiitettem, a szalonka Görögország északi részében is fészkel. Megjegyzendő azonban, hogy amennyiben az eddigi, korántsem kimeritő és bevégzett, búvárlatok adataiból megállapítani lehet, Déli - Olaszország és Spanyolország nem képez fészkelési helyet, mennyiben ez országokat ,a

; hosszucsőrüek már február vagy márczius első felében — bezárólag ugyané hó végéig, ami kivételes — elhagyják. Az erdei szalonka tulajdonképeni nyári hazája az Alpesektől északnak kezdődik, Ausztria, Magyarország, Bajorország, Wiirt-