Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - II. Az erdei szalonka elterjedése és vándorlása

39 nyitóját, mely kezdetleges mozgalom rendszerint október első negyedébe benyúlik. Az, hogy a Kárpátok kivételével hazai alacsonyabb hegységeink és síksági erdeinkben szeptemberben aranyért sem lehet szalonkát találni, holott az augusztusi cserkészetek alkalmával helyenként a cserkészutak mellől egyre-másra keledeznek (régente például a Rezi vágásokban Zala megyében, néha egész sokaságát lehetett az otl költő szalonkáknak rebbentem), azt bizonyítja, hogy a nálunk kelt ivadékok szüleikkel vagy tovább állnak északibb tájak felé, vagy pedig a magas hegyek (Kárpátok) hűvöseire vonulnak fel. Egyébiránt tut a Dunán az őszi szalonkaköltözködés, rendesen október első hetében veszi kezdetét. Eleinte ugyan csak nagyon szórványosan s oly helyeken találni őket, a hol a szalonka különben előszeretettel tartózkodni nem szokott; föltehető tehát, hogy ezek a szalonkák messze útról érkező fáradt vándorok, melyek éppen ez okból a hely különös megválogatása nélkül szállnak le s aránylag csekély kiterjedésű földterületen 8—10 egyedből álló példányszámban napokig oszlási körükben maradnak. — Az első jelentkezők többnyire meglehetősen sovány gerinczek, mig a később érkezők sokkal jobb húsban vannak; mely körülmény amellett bizonyít, hogy az előbbiek távolabbról s talán mostohább éghajlat alól jöttek. Ha a rendes költözködési mozgalom beáll, az érkezők kis csapatai néhány napi pihenés után nagyobb területen szerteszóródnak; Október második fele azonban rohamos távozásra készteti a fölváltva állomásözókat s akkor veszi kezdetét az igazi »nagy ut« tulajdonképpeni mozgalma. Ma még van szalonka, sőt egyes helyeken aránylag számosat rebbenthetünk; de holnap már ugyané helyeken irmagnák sem találunk egyet is. Azután a nagy trallárum után november végéig és néha még deczember elején is csak egyesekre bukkanhatunk, sőt némely megkésettek számosabb tagból álló húzásait is tapasztalhatjuk olykor szórványos időközökben, kivált hosszú őszök alkalmával. Néha azt hihetnők, vége a szalonkaidénynek, s csak azután kezdődik az igazi aratás! Végre a hideg fuvalom és fagy az utolsó őszi vendéget is végleg elűzi tájainkról. Ezen általánosságokból csak az alföld rónasági erdei, a Tisza és dunamenti nyárfások s füzesek és Oláhország veendő ki. Az előbbi területeken az erdei szalonka rendesen november derekáig tartózkodik, Oláhországban talán még tovább, mert innen a Balkán déli lejtőire és onnan a görög szigetekre hamar eljut.