Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

— 21 röptük egyáltalában szilajabb; esti húzáskor kevésbé lármásak; rosszul várnak a vizsla előtt, általában messzebről kelnek, mint a bag'olyfejü sneffek. Emellett a röptük is gyorsabb és modor tekintetében is különbözik amazokétól; inkább a denevér, vagy a közönséges sárszalonka rendetlen (czikczakkos) szárnyalására emlékeztet. A bagolyfejüek nehézkesebbek, csendesebben húznak s jobban bevárják a vizslát. 5. Az e fajták a leggyakoriabbak s csakis ezek szaporítanak Közép-Európában, a kis szalonkák ellenben nem, amennyiben hazájuk északibb Európa lévén, csak ott tenyésznek. 6. A kis testű szalonkák sohase mennek Syriáig és az afrikai partokig, mert az a madár, melyből néha egy példány az egyptomi Alexandriába kerül, közönséges szalonka (rusticula), melynek számos példánya a nyarat Közép-Európában tölti el. 7. A kis fajtájú inkább hegylakó, mint a nagy. 8. Csak tavaszszal van kis szalonka, ő s z s z e 1 nincs. •Utóbbi állításra vonatkozólag álljon itt a már emiitett »öreg szalonkavadász« kevésbé alapos megjegyzése, mint olyan ugyanis, melyben számos vadász helytelen véleménye nyer nyilvánulást. Az »öreg« ugyanis azt mondja: »Öszszel mind egyforma már a sneff; nincs nagy vagy kicsiny, mert az utóbbi jól felhizott már honában« stb. Tehát ebből az a pliysiologiai absurdum következnék, hogy az oktoberi öthónapos fiatal szalonka nagyobb s fejlettebb, mint a felvonuló (visszahúzó) tizhónapos, vagyis e szerint, mint egy jeles vadásziró megjegyzi: a szalonka az az egyetlen létező csodaállal volna, amely visszafelé nő«! És itt nem hallgathatom el, hogy némely vadász éppen nincs tisztában a formákkal sem s fogalomzavarában előállit külön kis és kékláb u »fajtát«; holott e két külön fogalom ugyanegy »fajta tulajdonságát képezvén, ugyanarra is értendő. Természetesen az egész más kérdés, hogy a kis szalonkák mindig, avagy csak szezonszerüleg (tavaszszal) birják-e lábaik kék sziliét; másrészt, hogy a kis példányok mindig kistestüek-e egyszersmind '! A föntebbi nyolcz pont alatt csoportosított »érvek« volnának tehát azok, melyek alapján az erdei szalonka kétválfajuságának védői, állításukat támogatni szokták. Hanem, hogy ezek az »érvek mennyire hibás következtetésekre vannak alapítva s mennyire távol állanak attól, hogy állításuk mellett egyáltalában érvek ül elfogadhatók volnának, az ki fog tűnni a következőkből.