Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - I. Az erdei szalonka természetrajzi leírása

- 10 könycsont« által kifelé el van takarva és ezért a többi csont is, mint az »összekötő-csont«, »inycsont« (oss. palatium) és az igaiv«, melyek a felső állkapocshoz tartoznak és rendes körülmények közt a szem alatt fekszenek: a szem és könycsont elé helyezkedik. A mellcsont hátrafelé nagyon megnyúlt, a medencze a hátsó részben is keskenyebb, mint egyébb sneff éknél. A felső karcsontok felülmúlják hosszúságban egy kevéssé a lapoczkákat. A nyelv keskeny, hegyes és hosszú, de mégis rövidebb mint a csőr; az előgyomor hosszú és igen mirigydus, a gyomor szük és szintén hosszúkás alakú. Szalonkáink testállományának anatómiai és osteológiai tárgyalása igen messzire elvezetne, miért is az ez irányban való további részletes leirást, mint egyébként is szükségtelent, mellőzöm. A csőr különös szervezete mindazonáltal oly érdekes s szalonkáink életmódjában oly fontos szerepet játszik, hogy nem mulaszthatom el a sneffek e fontos testrésznek alkati szerkezetét kissé bővebb ismertetés tárgyává tenni. A csőr felső káváját a felső állcsontok és az áll közötti csont (inter maxii) képezik. Az állközötti csont a homlokhoz van nőve, elől pedig a csőr csúcsánál összeforr az állcsontokkal. Az állcsontok hátul az inycsonthoz (oss. palatinum) és négyszegcsonthoz (oss. quadratum) s az áll között lévő csont hátsó részéhez, vagyis a koponyához vannak erősitve. Az állcsontok és az áll közötti csontok között, tehát a csőr tövén vannak az orrlyukak. Élő állapotban e két csontot szaru nemű anyag födi, a közte való részt pedig egy /kitágítható hártya. Ha az »inycsontot« és a »négyszegcsont«-on levő izomzatot a madár megfeszíti, azaz, a felső állcsontot meghúzza, a csőr első harmada az erdei szalonkánál felgörbült, a sárszalonkáknál alágörbült helyzetet vesz fel. Más szóval: a sneffek képesek csőrük felső kávájának első harmadát meggörbíteni — anélkül, hogy szájukat feltátanák, azaz alsó állkapcsukat hátrafelé mozgatnák. Még holt, de friss, tehát még meg nem merevült példányoknál is képesek vagyunk a felcsőrnek eme mozgását, vagyis meghajlitását eszközölni, ha két ujjunk közt a madár arczát a szemek alatt összenyomjuk. A felcsőr csúcsán a szaruállomány likacsos (porosus) s apró érzéki idegvégződéseket tartalmaz; tehát valóságos tapogató készülék ez, mely arra szolgál, hogy amidőn a madár csőrét a földbe, iszapba, vagy mohába dugja, megérezze és mintegy megtapintva, felismerje vele táplálékát. Szakasztott utánzása ennek a »tapogató halászatban« nyer minálunk emberek-