Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - II. A szalonkales

— 121 — be azután: a szalonkák rövidesen megkezdik »szabályos« esti mozgalmukat, mely rendes körülmények között a szezon elején egyesével, majd kettesben, sőt ha sok a szalonka hármasával, négyesével is történik, mely alkalommal néha erősen hajtják egymást, kergetőznek az esti homályban, sőt gomolyokba verődve a levegőben, harczot is vivnak egymással a lesben álló vadász nagv gyönyörűségére. A húzás élénkség tekintetében igen külömböző; a huzó egyedek viselkedése azonban ugyanazon estén mindig egyforma. Legélénkebb szokott lenni a húzás enyhe tavaszi estéken, főleg borultas csepergős időben; ellenben csillagfényes hideg estéken rendesen igen gyenge mozgalom fejlődik ki, éles keleti és északkeleti széllel pedig egyáltalában fel sem kel a szalonka, avagy csak kivételesen egy-két darab, de az is hangtalanul és rosszul huz. Általában a keleti és a dermesztő északkeleti szelek, havak még a szezon zenitjén is befolyásolhatják a húzást, sőt mint nem egy esetben kitűnt, arra végzetes hatást is gyakorolhatnak, sőt visszavonulásokat is eredményezhetnek rövidebb távolságokra, ig}' a magas hegyekből le az aljakba, előhegységekbe. Általában a szeles időjárás sohasem kedvez a szalonkahnzásnak. sőt a szélviharos napokat követő szelid, enyhe alkonyok sem birnak bofolvással a húzás élénkítésére. Ellenben a zivatarokat megelőző szélcsöndes, meleg estéken némelykor nagy mozgalom fejlődik ki, s a húzás élénk zenével folyik; ha azonban a zivatart megelőzőleg igen világos ég mellett meleg, száraz keleti szél támad, ugy ez a körülmény ismét megrontja a húzást, sőt gyakran majdnem teljesen megsemmisítő hatást gyakorol arra. Ellenben szakadó meleg esőben, sőt hózivatarok alkalmával is huz a szalonka, sőt néha ugyancsak élénk röpködések történnek; azonban ilyenkor igen rövid ideig, ugy szólván csak perczekig tart a húzás. Zivataros, esős, szeles időben nincs húzás, legfeljebb egy-két nyugtalan példány kel fel itt-ott, de többnyire igen sebesen és hangtalanul suhan tova. A huzó szalonkák az időjáráshoz s az alkony setétebb vagy világosabb voltához képest a terepviszonyokat mindig tekintetbe szokták venni a követendő vonalra nézve, s ehhezképest változó alakú terepek felett repülnek, tetemesebb vagy kevésbbé jelentékeny magasságban. így nedves, esős és borongós időben szakadékok, völgyoldalok és mélyedések mentében, ellenben