Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - I. Bevezetés

109 kája meglátszott. Alig hogy a viz által nedvesitett lágy talajra léptünk, mely iszaposan tapadt a csizmákhoz és a benne való gázolást is fáradságossá tette, egyszerre és minden hang nélkül, egy hat darabból álló madár-csapat szállt fel közvetlenül előttünk és a legközelebbi nádtengerbe újból lecsapódott. A madarak eltűnése után jutott csak eszembe, hogy hisz ezek szalonkák lehettek, a mit aztán a kiséretemben volt indiai is bizonyitott. Bár Indiában mindenütt beszélik, hogy ott az erdei szalonka sürü és nagyon népes csapatokba verődve telel át, mégis nagyon meg voltam lepve, mikor ezt az állítást itt tényleg beigazoltnak láttam. Én hazámban Európában a szalonkát tavaszszal és őszszel húzásokon lőttem lesből s vizsla előtt bokrászás közben és sokat olvastam és magam is tapasztaltam róla; de hogy az erdei szalonka néven ismert madarat vizenyős mezőkön nagy csapatokban találjam, a hol mértföldnyire sincs fa vagy bokor s a hol létfeltétele kevesebb gondot ad neki, mint hazánkban s ennek daczára a hosszú és fáradságos utat évente hozzánk megteszi: ezt valóban nem hittem volna és sok idő kellett hozzá, mig elmélázásomból magamhoz tértem. Hanem aztán nemsokára mozgásba is jött nálam a vadászvér, látva a jó alkalmat, egy bizonyára sikeres szalonka-vadászatra. Később a nagy kedvem bizony megcsappant, mert mindhiába, ennek a vadászatnak hiányzott ama bája, melyet annak például nálunk, tavaszszal a virágzásnak induló erdő kölcsönöz. Én tehát a felázott, iszapos talajon szinte kedvetlenül haladtam tovább, ímg egyszerre újból egy nagy csapat szalonka rebbent föl előttem. Közibük dupláztam, mire a kiséretemben volt indiai ugyancsak apportirozta a két szalonkát, melyeket hirtelen kikaptdin a kezéből, hogy megbizonyodhassam, vájjon tényleg erdei szalonkák-e? És egy nemével a csodás bámulatnak állapítottam meg, hogy bizony szalonkák, még pedig jó húsban lévő bagolyfejüek. Minél tovább ballagtam azután, annál nagyobb lett bámulatom, mert a szalonkák mind tömegesebben mutatkoztak, de a nélkül, hogy a talajon csak egyet is észrevettem volna. Helyenkint oly sürü rajokban repültek fel, hogy nem is kellett egy-egy drbot lövésre kiszemelni, hanem csak ugy vaktába közéjük durrantottam, mire rendesen 3—4 drb. is esett. Ha a lövés eldördült, akkor a csapat rendesen a szélrózsa minden irányáJ