Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Második rész (Vadászati rész) - I. Bevezetés

— 106 — lonkák kerülnek fegyver elé. És mindezek daczára én mégis azt mondom, hogy mindaddig, mig a szalonkavadászatot egy világtörvény nem szabályozza: nincs más hátra, mint Reminiscere táján ismét csak leakasztani a »rozsdást« a szegről s hódolni a szalonkavadászat m inden sportszerű módjának. Mert mit használna az delikát madarunk tenyészetének, ha hazánk lovagias puskaforgatói meg is fosztanák magukat a szalonkászat gyönyöreitől, mig a nagy világ fajpusztitói duplájával avagy triplájával vennék ki belőlük a vámot s tetejében még ki is kaczagnák naivságunkat! Egyelőre tehát, mig elérkezik a nemzetközi védelem malasztja, hagyjuk a szentimentális elveket a limonádékedélyü lóvédő asszonyságok erényeül; különben is tisztességes vadász a huzás beszünte után szalonkára nem emeli fegyverét addig, mig az ivadékok szárnyra nem kelnek. Visszatérve a szalonkaapadás okainak tárgyalására, az ujabb kutatásokon alapuló megfigyelések, a többek közt egyrészt annak is tulajdonítják a hosszucsőrüek megfogyatkozását, hogy az utóbbi évtizedekben a költözködés a földgolyó délkeleti részére sokkal nagyobb arányokban történik és sokkal inkább kiterjed, mint az előbbi időkben. így Afrika keleti oldalán, Ázsia délnyugati partjain, különösen Indiában. Ennek következtében természetes, hogy kevesebb jut a szép hosszucsőrü madarakból a mi számunkra, de annál több az ott megforduló angol és német vadászoknak és pedig évről-évre mind nagyobb tömegekben. Az mondatik, hogy a rizsföldeken, tehát teljesen nyilt terepeken: »oly nagy számban jönnek elő a szalonkák, hogy az ott bandukoló vadász előtt lépten-nyomon százával röppennek fel; s a nimród, miután rövid idő alatt 2—3 felfogadott vadászlegényét a rogyásig tele aggatta velük, a lövésektől kifáradva és minthogy felhasználni sem tudja a többletet, a legszebb rajokat érintetlenül hagyja s egyéb vad keresésére indul«. Hogy mi készteti ezt az érdekes madarat arra, hogy az eddigi északnyugati fővonulási irányt lassan elhagyva, a délkeleti résznek adjon elsőséget, ennek okait is az a misztikus homály burkolja, mely az egész madarat körülveszi. Egy morvaországi vadászati szaklapban érdekes leírását adja egy német gavallér indiai szalonkavadászatainak, mely közleményt — mivel nekünk magyar vadászoknak fogalmunk sem volt eddig a szalonka ily tömeges csoportosulásáról és nagy-