Lakatos Károly: Az erdei szalonka és vadászata, Vadászati monográfia / Szeged, Nagel, 1904. / Sz.Zs. 1438

Első rész (Természetrajzi rész) - IV. Az erdei szalonka párosodása és szaporítási viszonyai

- 99 ott oly módon kezdett fölfelé ugrálni, mint ahogy a szárnyalt sneffek szoktak, s'őt némelyik egyet-egyet hemperedett is a földön, mintha ki tudja mennyire oda lett volna! Persze azalatt az idő alatt, mig a vén madár a leirt módon tévedésbe igyekszik hozni ellenét, ugy szét fut és elrejtőzik az apró periféria, hogy tökéletesen nyomuk vesz nekik s mivel igen csekély önszaggal vagyis szimattal birnak, még a vizsla is alig bir egyre is akadni közölök. Azt, hogy a szalonka fiait veszély esetén avagy helyváltoztatás miatt — talán jobb táplálkozási hely érdekéből — részint lábai, részint csőre segélyével elhordja: még nem volt alkalmam megfigyelni, de mások megfigyeléseiből Ítélve, kétségtelennek látszik ez; csak az elszállitás módja kissé homályos, a menynyiben némelyek a lábat, mások pedig az állat mondják szállitó eszköznek, sőt S c o p o 1 i a csőrt is a szállitó eszközök közé sorolja, ámbátor lehetetlennek látszik, hogy az erőtlen, rendkívüli gyenge fogásu szalonkacsőr e czélra alkalmas eszközül szolgálhatna. C z y n k E. egy alkalommal azt látta, hogy a szalonka kicsinyeit csőre és begye közé szorítva, egymásután áthordta egy széles hegyipatakon.