Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XX. Ta-tsien-lu-ból Batang-ba

8

( 0 TA-TSIEN-LU-BÓL BATANG-BA. esésen ki is vitték szándékukat. Ok kizárólag hivatásukat tekintették szemük előtt. És épen ezért Hue könyve annyi elbeszélést tartalmaz, amelyek a természettudományokkal határozottan ellenmondásban állanak, s e tekintetbeni tudatlanságát bizonyítják. Ahol a tibeti Lámák dajkameséi végződnek, kezdődik a valóban franczia képzelődés működése, szóval ez utazásnak leirt eredményei nagy részben a regényirodalomhoz tartoznak. A missionariusok néhány hetet töltöttek Lassaban, de akkor őket is kiutasítottak. Batang-on keresztül tértek vissza Chinába. Dicséretes ellentétet képez velük szemben Desgodins abbé. Helyes érzéke levén minden iránt, ami az országra és lakosságára vonatkozással van, becses adatokkal gazdagította ő a földismét. Ő volt az első, aki a Mekong és a Salwen forrásait, magasabb szélességi fok alá helyezte. Azonban ő, valamint a fáradhatlan orosz utazó Prschewalszky, az ország fővárosába be nem juthattak. Prschewalszky, kinek folytonos tevékenysége oda van irányozva, hogy északfelől Tibet belsejébe hatolhasson, 1873-ban a Yang-tze-kiang felső folyásához jutott el. Az első alkalommal pénzhiány folytán visszatérni kényszerült, de mindamellett gazdag gyűjteményt vitt magával Szent-Pétervárra. Két év előtt, kitűnően felszerelt expeditió élén ismét fölkerekedett, s még beljebb nyomult, de ez alkalommal fegyveres erővel kényszeríttették vissza, daczára azoknak a fényes ajándékoknak, amelyeket az orosz czár részéről a Dalai Láma részére magával vitt. O is hallotta azokat a szavakat, amelyeket a Lámák velünk szemben is gyakran használtak : »A Dalai Lámának nincs szüksége ajándékokra, s egyátalaban nem akar tűrni európaiakat, sem birodalmában, sem fővárosaban. Végre Széchenyi gróf expeditiójának volt alkalma a tibeti felvidék keleti részén, s különösen a Tsung-tjen-i fennsíkon, ahova t