Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XVIII. Sining-fu-ból Tsching-tu-fu-ba

796 SIN1NG-FU-BÓL — TSCHING-TU-FU-BA. papok egyike elmerengve bámul a távolba. Észreveszi az idege­neket és meghúzza a kis harangot, hogy elejét vegye minden ké­sedelmezésnek, amely az alamizsnaadással összekötve lehetne. Végre kinyilik előttünk a völgy panorámája. A termékeny szántó­földeken hatalmas, asztagokba volt rakva az aratás eredménye, s a népnek örege és ifja vetekedett a szorgos munkában. Közvetlen Tjemen-kwan előtt még egy vadregényes ponton haladtunk keresztül. Már messziről észrevettünk egy sziklagerinczet, amelynek magas széleiről a világos lombozatú erdőből a karcsú fe­nyőfák, mint ha fáradhatlan őrök volnának, ugy tekintenek le a mélység mysticus homályába. A kőtorlódásokból származott hegyvonalok nyugotról kelet felé vonulnak. Függőleges, gyakran előre hajló falaikhoz, néha ház­nagyságu lezuhant és sötétzöld mohval borított kődarabokból ké­pezett romhalmaz, ehez ismét az árnyas erdő támaszkodik. Nyugaton, ugy tetszik, mintha a kőhalmaz, a meredek lejtőn le, a patakok vizéig lerohanni készülne, amelyen tátongó hasadékok fölé hajló sziklatömegek a levegőben látszanak függeni. Önkénytelenül nagyobb gyorsaságra ösztönözzük lovainkat, hogy a meredek emelkedésű lép­csőuton, az oldalkapuhoz érkezhessünk. E kapunak aranyozott felirata már messziről feltűnik az utas előtt. Azt hittük, hogy a kapun keresztül haladva fenn leszünk a gerinczen. De ki hinné, hogy ugyan az a viz, amely előbb tajté­kozva és habozva rohan az útjában eső sziklatömegek között, itt fenn lassúbb folyás mellett, néhány helyen elég mély legyen arra, hogy kedvünkre gyakorolhassuk magunkat az úszásban. E csak néhány mértföldnyi széles fennsík lapos felülete humussal van födve, s müvelés alatt áll. Számos, a földek öntözésére szolgáló apró tó vize fénylik a zöld gyeppázsit között. Az erdőt gyümölcsös kertek (körték és granátalmák) helyettesitik, s ezeknek lombkoronái csak­nem egészen eltakarják az alattuk hűselő barátságos falvakat. A következő napon azonban már tűnik a vidék ama sik jellege. 1

Next

/
Thumbnails
Contents