Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

XV. Liang-tschou-ból Su-tschouba

LIANG-TSCHOU-BÓL SU-TSCHOU-BA. 631 övezett négyszögek voltak azok, melyeken belül az egyes családtagok számára külön sirokat ástak a homokba. A temető homoktalaja, tovább nyugot felé, nagy területet foglal el. A Sutschou-ba vezető útnak iránya, ennélfogva gyakran változik. Minden tartós szél megváltoztatja a homok dombok alakját; valamint a tengeren, a sivatagon is hullámokat okoznak a tartós viharok, s e hullámok nem oly hajlékonyak és mozgékonyak ugyan mint a tengereken, de azért a létező csapást mégis teljesen elborítják. Nem csupán a kocsis korbácsa, hanem az állatok saját ösztöne is kényszeríti őket arra, hogy a kövecses, némileg szilárdabb területeket keressék föl, s igy van aztán, hogy az útfelügyelők házai és az ut irányát jelző tornyok gyakran 2000 lépésnyi távolságban vannak a járt csapás mellett. A kocsik kerekei gyakran tengelyig vágnak be a homokba, s nem egyszer minden kézre szükség volt, hogy kocsit és lovakat ismét járható talajra segítsünk. A homok dombok magassága néha ioo lábat is elér. A teknő alakú lapályok elvannak mocsárosodva, s ritkás sivatag növényekkel benőve. A szelid baromfi, (nagyobb részt ruczák) a közel lakásokból, továbbá vadruczák (Anas rutilla) vadlibák, darvak, gólyák, stb. gyakran bámulatos sokaságban gyülekeznek itt össze. E vigasztalan vidéken csak ritkán találkoztunk egyes utasokkal, akik egy többnyire két-három omladozó házból álló, s rendesen a vízpartján épített faluból a másikba siettek. Karavanokkal is csak ritkán találkoztunk, s ezek dohányt, téát és rizst szállítottak Su-tschou-ba

( vagy üresen hajtották tevéiket kelet felé. Nagy napi meneteket tettünk, hogy minél gyorsabban elérhessük a Kan-su-i viczekirály székvárosát. Türelmetlenek voltunk megtudni, hogy a hatalmas férfiú miként gondolkozik utazásunkra vonatkozólag, mert azok, amiket erre vonatkozólag eddig az alárendelt hivatalnokoktól hallottunk, nem sok jót engedett gyanítani. A mandarinok vagy sokat jelentőleg mosolyogtak, vagy szánal-