Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

I. Triesztből Bombay-ba

TÍZEST — BOMBAY. 12

9 köztünk. A művészek mindegyikének megvolt saját tam-tam-ja, amelyen folytonosan ütött és vert. Négyen képezték a kart; egy sovány, halvány, fekete szakálu, csaknem azt mondhatnók, hogy feltűnő szépségű arab volt a magánénekes. Délután újra találkoztunk e társasággal. A magánénekes, most is oly szünet nélkül énekelt, mint délelőtt, csakhogy ugy látszott, hogy azóta kissé elrekedt és fáradt. Azt hiszem egyébiránt, hogy nincs oly hazai hős, akinek nagy tetteit ez idő alatt meg ne énekelte volna. Gyászoló nők éneke a temetőben. r^^fiEtízf^zz^r—! ^-0-0 0-0 0 0-0 \ hősdalok melódiája. 3=1= =t =1—:•—i0 0 0-0 0-0-0 "t-k -iFp-* 0-0-0-0-*-0— 1 : 0 $ * 0 -iFp-* 0-0-0-0-*-0— zá— «'«'« - | Deczember io-én, reggel hét órakor, indultunk el Port Saidból, s haladtunk keresztül a Suez-csatornán, az ujabb kor ez egyik legóriásibb művén. A csatorna szélessége, szemmérték után ítélve, 70—130 lépés között változik, azonban nem egész szélességében hajózható, hanem a tulajdonképeni hajózható rész faczölöpökkel van jelölve. Öt—hat tengeri mértföldnyire egymástól, kitérő állomások vannak berendezve, mert a hajózási csatorna keskenységénél fogva, egyszerre csak egy hajó haladhat a két ily állomás között létező csatorna vonalon. Ez állomások egymással távirdai összeköttetésben allanak, s a hajókra nézve szükséges figyelmeztetést semaphorok által adják meg.