Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

IV. Singapore-ból Schanghai-ba

SINGAPORE SCHANGHAI. Ill leány egy evezőt csavaralakulag forgatott, s ez által lett kormányozva a csolnak. A csónakban néhány bambusz csáklya feküdt, vashorgokkal ellátva, melyeknek segélyével a női csolnakosok sok ügyességgel siklottak el a kikötő vizét ellepett számtalan hajó között. A csónakok meglehetősen tágasak, és közepükön egy mélyedés van, melynek oldalain vannak elhelyezve az ülőpadok. Az ülőpadok fölött, a falakon, chinai festmények, apró tükrök, fényképek, papirlampionok, papirvirágok stb. vannak alkalmazva. A kis salonban öt-hat utas számára van ülőhely, és kerek födéllel van födve. A nők kiabálása, vezényszava és feleselése reszkettette meg a levegőt, s mindezekhez a parton egész sortüze ropogott a »béka* röppentyűknek, minek folytán a zaj és larma valóban kábítóvá lettek. Nem várták, amíg a hajó oldalhágcsóját leeresztik, hanem néhány asszony a hajó oldalahoz támasztotta a bambusz-csáklyát, míg mások, macska ügyességgel másztak fel azokon hajónk födélzetére. És amint a hajót pár perez alatt ostrommal bevették, ép ugy ejtették foglyul az utasokat is. Kevésbe mult, hogy a győztesek között elkeseredett küzdelem nem fejlett ki a zsákmány felosztásának fontos kérdése fölött. Azt sem tudjuk, miként jutottunk oda, de egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy egy csónakban vagyunk. Értesültünk, hogy Kanton egyetlen szállodája, (a városban mintegy 20 európai él és lakik) sok kívánni valót hagy hátra, s ezért elhatároztam, hogy a hajón fogom tölteni az éjszakát. Mindamellett azonban, először is a jobb partra vitettem magamat csolnakosaim által, s megtekintettem a hotelt, amely, hangzatos »Kanton hotel* czíme daczára, nem csak rosz, hanem amellett még gyalázatosan drága is (egy pohár sodavizért 55 krt fizettem). Egy vezetőt vettem magamhoz, s ismét a csónakba szállottam, hogy áteveztessek a bal partra, amelyen a tulajdonképeni város elterül. A város, a folyam partjáról tekintve, még csak sejtetni sem engedi jelentékeny voltát. Önkénytelenül is a következő kérdést intéztem magamhoz : »Hogy lehetséges az, hogy itt másfél millió