Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450

IV. Singapore-ból Schanghai-ba

118 SINGAPORE SCHANGHAI. Ill hogy saját fejét levághassa, mindinkább közeledett hozzám. Beláttam mit akar, és ugy szabadultam meg a pénztárczám ellen intézendő merénylet elől, hogy a tömegen keresztül visszavonulva, egy jövendőmondó asztalához közeledtem, aki éppen egy hiszékeny áldozatot bolondított el. A jós, egy fiatal, de jól táplált chinai, egészen fehérbe volt öltözve. Orrán egy nagy kerek szemüveg csillogott. Egy kis, rövid szárú rézpipából dohányzott, ami azonban éppen nem akadályozta őt a beszédben. Egy öregebb chinai ült mellette, s a közönség nagyobb épülésére, ájtatosan hallgatta a chinai tudósnak szavait. A szegény öreg láthatólag szégyenlte magát. Szemei folyvást a földre voltak szegezve, s jobb keze hasztalan kísérleteket tett arra nézve, hogy balkezének ujjait csuklóikból kitéphesse. Minél inbább vonakodott az öreg meghallgatni az igazságot, a fiatal annál meggyőzőbben beszélt. Végre a jós, apai gyöngédséggel, megveregette áldozatának vállait, kezével megragadta a chínainak hegyes állát, és mintegy batoritólag, felemelte annak fejét. Egy szemérmes pillantás, egy fájdalmas mosoly a vigasztaló szavakhoz, és a dollár oda volt. Egy másik ponton, az elbeszélő körül csoportosult a tömeg. Az elbeszélő egy széken ült, egyik kezében a legyezővel, a másikban egy selyemzsinórral, melynek két végén feketére fényezett kerek falapocskák voltak megerősítve. A hallgatók félkört képeztek körülötte : a kik az első sorban voltak, a földre ültek, a többiek fennállottak. Az elbeszélő, egy még fiatal ember volt, és oly szép hangot kapott a természettől, oly melodicus hangon beszélt, hogy bár egy szót sem értettem nyelvéből, mégis órák hosszáig képes lettem volna elhallgatni őt. Jobb keze folyvást a fa lapocskákkal foglalkozott, s ez, ugy tetszett, mintha elbeszéléséhez a szabályszerű ütenyeket képezné. Az elbeszélés majd adagio, majd allegro folyt. En szívesen hallgattam szép hangját és képzeletem, regényes képleteit gondolta ki a chinai nép multjanak. Az elbeszélésbe