Kreitner Gusztáv: Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japan, China, Tibet és Birma országokban / Budapest, Révai, 1882. / Sz.Zs. 1450
III.Calcuttából Singapore-be
88 CALCUTTÁBÓL SI NGAPOREBE. meztették, hogy magasabbra kell hágnia, hanem ama nevezetes szavak után, hogy: »Képzeli már, milyen lehet a Himalaya ( < — visszautazott Londonba. Este 6 órakor voltunk a »Tigris halom Ä déli oldalan, melynek teteje, 400 labnyira Dardzsiling fölött, ködmentes volt. A nap e pillanatban kelt föl. Alattunk, mint egy viharos tenger, hömpölyögtek a föllegek. Előttünk, a középpontján ama panoramának, melynek párját valószínűleg hasztalan keresnők a földtekén, emelkedett föl a maga körül mindent domináló Kintschindschunga, melyet a tibetiek, a magas hó öt klenodiumának neveznek, mint a világ legmagasabb hegyei között a harmadik, 28,000 láb (9330 méter) magasságban. Csak egymás mellé sorakozott csúcsait latjuk e hegy colossusnak, melynek tetejét még emberi láb nem érintette, s melynek csúcsáig még a merész röptű keselyű sem terjeszti ki röptét. Majd a csillogó hó és jéggel födött hegyhátat látjuk szelíden hullámzó vonalakban emelkedni előttünk, majd ismét egy másik pontról, ugy látszik, mintha egyetlen oromban volnának azok egyesülve. A távol nyugat czik-czakos sziklatömegei, Nepál hóval borított hegyei ugy fénylenek felénk, mint a buddhisták mondaköre a gyémánt-hegyről állítja. Tekintetünk, mely körülöttünk a völgy talajától 20,000 lab magasságnyira álló sziklafalakhoz, már néma bámulattal tekint, még fölebb kell, hogy emelkedjék, hogy áttekintse a föld hegyeinek óriását, a 29.000 lab magas Gaurisankart, mely másként Mount Everest név alatt is ismeretes. A jég födte sziklasarkak csaknem átlátszóknak tetszenek, mert míg mi magunk még árnyékban vagyunk, az óriások csúcsait mar csudálatosan finom rózsaszínnel vonja be a kelő nap sugara. A tiszta légben minden szakadékot és hómezőt megkülönböztethetünk. A rózsaszínű hajnalpír mind hatalmasabb lesz, s mind alabb terjed, megaranyozvan a hómezőket, megvilágítva a háromszoros növényzeti kört, és eloszlatva a ködöt. Midőn szemünk már megszokta e látványt,
