Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 152. Eztet mint pyramist magasan tornyazta. Amazt mint haragos pókát föltollazta, Annak ellenében hasonlót borzaszta. Szemek helyeire borsszemet ragaszta. 153. Amott fölemelte az kakas taréjját, Imitt röpűlően hajtotta az héjját; Itten bészárnyazta az csirkés tyúk úját, S amottan az récze nézte fia híját. 154. Az pávát egy helyen kevélyen hajtotta, Argusszemü tollát kerékben osztotta; Nyó'sténye más helyen farkát elnyújtotta; S engedelmességre magát meghajtotta. . . 155. Amannak tányérját környűlkoronázta. Ennek mintegy laurus-levéllel pártázta; Az ég felé azt ott magasan pálmázta, Terjedt violaként ezt itt megalázta. 156. Az haragos csuka czipót amott marta, — Gondolnád, hogy éppen elnyelni akarta; Az tekenős-békát is reátakarta, Vélnéd, hogy nem hajtás, hanem ugyan varrta 157. Pelikán ő mellét amottan szaggatta, Fiacskái orrát ahhoz úgy aggatta: Elhinnéd, hogy vélek ugyan kirágatta, S mintegy röpdösőven szárnyokat forgatta. 158. Egyes gerliczécskét többi között formált, Mintha szomorkodnék, hogy társátúl megvált Más tányérra kettős galambocskát csinált, Kiknek fejecskéjek öszvehajtatván állt . . . 159. Ez jutott az Grófné-Asszony elejében. Amaz pedig akadt az Gróf szemeiben; Pirosúlt mindkettő ott fejér színében, — Mert titkos gondolat ütött bé szivében. Thaly Kálmán : Bercsényi házassága.