Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 136. Egy szép vörös jancsík 1 hátulját födözte, Elnyúlt két ágával szügyét békötözte, Aranynyal az varró bőven ezüstözte. Széleit el-vegyest gombkötő fürtözte. 137. Ezek valának most az Gróf vezetéki; Voltak ugyan Unghvártt többek is őnéki, De meghagyta, hogy csak ezeket szedjék ki; Berillussal rakva van mindenik féld. 138. Váljon ki írná le szép öltözetjeket ? Nagy mesterségesen mívelt nyeregjeket? Oldalokrúl lenyúlt szál hegyestőröket, — Míves kikre rakott sok drágaköveket. 139. Ezeket követé nagy sereg, csuportban; Kik előtt léptettek főrendek egy sorban. Alig látszik hátrúl némellyik az porban, Kerekedett lóláb alatt melly akkorban. 140. Vöröslik. mint olykor az ég napkelettel. Napfínye borúiván ritkás felhőzettel, Itt s amott súgári látszanak fínylettel, — Volt e sereg akkor hasonló színlettel. 141. Mert az nagy por köztök földről emelkedvén, Hol ritkábban s hol meg sűrűbben széledvén, S az nap ő fínyével a közé eredvén, Vélnéd: egy felhő gyün, öszvekerekedvén! 142. Villámlik közöttök forgóknak súgára, Kikben sasok szálltak sokak kalpagára; Hágott tigris s párducz némellyek vállára, Vélnéd, hogy készültek mindegyik csatára. . . 143. Van is ott nem kis harcz, egymással hol két szív Ellenben áll s titkos gondolatokkal vív, Légyen bár mindkettő tökéletes, szent s hív: De míg egygyé nem lesz. — hidd mindkettő csak sív. 1 Török csótár.