Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

3 02 KŐSZEGHY PÁL. 98. Mégyen s röpül az híd az hajós kompokon, Sok nyughatatlan ló dobogtat azokon, Jár széjjel az Grófnak szeme az habokon, S megtorpan 1 elméje ily godolatokon: 99. »Az szegíny Leander régenten mint jára, Tengerben úszkálván Héró fáklyájára, Seston kővárának kit magas tornyára Héró helyheztete éjjel ablakára, — 100. Nagy bátran habok közt mindaddig uszkála, Sokszor kedveséhez vizeken sétála, Tenger fenekére végtére hogy szállá, S kegyes Hérójátúl keservesen vála. 101. Elaludt világa mert Héró tüzének, Mély álom elnyomván födelét szemének; Már közepén lévén tengerek vizének, Nem tudhatá útját szerelme helyének .... 102. Az éjjeli habok addig taszigálák, Kemény s bátor szívét nagy félelmek szállák, S nagy bágyadozások karjait elállák, — Seston partján tagját meghalva találák. 103. Oh te, szerelemnek nagyhatalmú tüze, Nyavalyás Leander, kit ennyire tize, Seston várának hogy szemedben tünt szüze, S Párkák fonalárúi ilyképen lefüze. 104. Boldogjabb lehettél te mégis nálomnál, Voltál mert sem egyszer, sem kétszer Hérónál De én még nem voltam csak egyszer is annál, Kinek égő tüze régen előttem áll. 105. Melynek ím evezek világosságára, Sok dícsíretinek számtalanságára, Juthatok éltemnek hol boldogságára, Szegíny Leanderként vagy romlottságára. J Megtorpad; megakad, megáll, megtartózkodik.