Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

KŐSZEGIIY I'AI., 82. Édes anyjok helyett fogják megtisztelni, Kiket mint akarja, úgy lehet nevelni, Mellyért dicsőséges jó hírt fog viselni, Istentűi bő áldás értek rá fog kelni. 83. Hlyeket s többeket már azelőtt szóllott Szirmay István az Grófnénak jovallott, Szíves kívánsággal fülében súgallott, — Mellyet titkon tartván, másutt ki nem vallott. 81. Nem engede akkor a szemérmetesség S ez úri asszonyban született eszesség Ollyat felelni, hogy ne lett volna kétség, Köztök hogy lehessen valaha egyesség. 85. Fordítá azonban Szirmay szavait, Mondván: Nyergeitette Bercsényi lovait, Fölkészítette volt már minden szolgáit Akkor, hogy házátúl ő kezdte útait. 86. Az Duna innenső részét s határait S annak hegyén s térjén épített várait, Ez földnek birtokos és lakos urait Kívánja meglátni, híres lakásait. 87. Mert soha éltében e tájon nem volt még, Noha nem nyugtatta az ifjú frisseség; Tudom pedig, szíve most másképen is ég. Adná Isten, lenne kínjában Vépen vég! 88. Jelentette Isten mert álmában Vépet: Itten hogy találhat egy eleven képet, Minden termetében deliát s ily szépet, Ki ő fogságára készített s hányt lépet. 89. Isten akarata ellen hát ne járjon, Illyen hű vendéget sőt szívesen várjon, Ily nagy jó szerencsét magátúl ne zárjon, Alljon jó válaszszal, szíve s kedve tárjon.