Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 59. Illik illy emberre az dolgot rábíznyi, Ki az Gróf gonoszszán most nem szokott liíznyi; Van is ott hitele néki nemcsak íznyi, Sőt van böcsűlleti Vépen nagy árvíznyi. 60. Lóra kapa azért a Gróf, s Szirmayhoz Mégyen, mint jó tanácsadó atyafihoz. Elkezdett dolgából, tudja, sok jót kihoz, — Bízik régen mondott s jovallt szavaihoz. 61. Mondván: Úgy értette, az Dunán átmégyen, Hogy némely pörökben igazítást tégyen; Kéri, feledékeny őróla se légyen, — Újulást általa hogy bús szíve végyen! 62. Kéri, emlékezzék régi szavairúl, Gyakorta őnéki tett jovallásirúl, Most már általlátott hasznos tanácsirúl. S nem lesz feledékeny jóakaratirúl! 63. Immár elvégezte s rendelte magában, Tovább hogy nem marad bús árvaságában,

1 Nem fogy, nem töpröng s vész magánosságában, — Csak lehessen annak hű grátiájában ! 64. Annak, kirűl nála sokszor emlékezett, Kedves névvel gyakran kit meg is nevezett; Annak, kinek Isten sok jóval kedvezett, S mindennemű virtus benne gyökerezett. 65. Kirűl minapiban jelentést tett az ég, Szíve sóhajtásit szánván az istenség, Mondá: bús gondjában csak annál lehet vég, Nincs is kötelezve szíve senkihez még. 66. Ezért igazítá Dunákon túl, Vépre, Hogy ottan találhat egy oly kegyes képre, Nyilas Diánnához hasonlóra s épre, Kinek sok jósága elterjedt sok népre. 1 Értsd : özvegységében. (Régies.)