Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - NEGYEDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 83 44. Szívben rejtett titkát nyilván kitanálnák, Hízelkedő szókkal tűle kitanálnák, Irigyek tábori mellyért körűiszólnák S rontó mínájokat alája áskálnák. 45. így az Gróf magában midőn vetekednék, Okos Salamonként bölcsen eszeskednék, Történék: az Grófné akkor törvénykednék S Dunántúl másokkal méltán pörlekednék. 46. Erre volt kiliíva szintén az fölföldrűl A z ki ítíletet bölcsen tenne errűl: Szirmay István, ki ítílőmesterűl Szolgált az országban sokat már emberül. 47. Sokszor szolgált immár Gróf Bercsényinek is, Jóakarója volt mert eleinek is, Erre ingerlője volt már szívínek is, — Illik hitelt adni bátran a kinek is. 48. E nagyúri Asszonyt sokszor említette, Eletét mint tűkört eleibe tette, Természetét s dolgát előbeszéllette, Jóságát, jószágát olykor elévette. 49. Ébresztgette hozzá gyakran az Gróf szívét, Okos beszédjével gyújtogatta kedvét; Bölcs jovallásával — mond — az Grófnak nem vét, írhatja szívében bízvást kedves nevét. 50. Előbbeni társa — úgymond — Krisztina volt, Kit Szombatban elzárt tűle egy kriptabolt;

1 Isten tetszésébűi ez már régen megholt, Azúlta negyedszer kertész fiatalt olt. 1 Innét tudjuk meg, hogy Bercsényi, első nejének hamvait a saját családi sírholtjában — hol atyja is és anyja pihennek, — ú. m. a nagy-szombati sz.-ferencziek templomában helyezteté örök nyugodalomra. 6*