Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HARMADIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 60. Kovácsoknál széjjel patkón az pőröly peng, Rittmeister szállásán az pínzolvasás cseng, A megindulásra az trombita már zeng; Friss most a faluban ki majd csak alig teng. 61. Készül, mert az török forgatja csidáját, Tisztítja tavali vértül a szablyáját, Pallérozza jancsár rozsdásult puskáját, Vezér is festeti mocskolt sátorfáját. 62. Hírlelik, hogy vagyon már nagy készülettel, Az császár maga is lesz most kijövettel, Nem gondol véle, hogy sok népe veszett el, Próbál, ha mit tehet, még e kikelettel. 63. Az franczia is van, mondják, nagy erővel, Öltözött sokszámú hada vas merővel, Semmit sem gondol az hideg napverővel, Próbál jó idején az tavasz-üdővel. 64. Juta Bercsényi is most Mársnak eszében, Kit azelőtt tartott s nevelt kebelében, Föl is nőtt vala jól jó híre-nevében, Sokakat felmúlván jó vitézségében. 65. Gondolkodik: hová lett ? hogy nem láthatja, Hadai közt magát sohul sem mutatja, Most az török ellen kardját nem forgatja, Sátorát az Rhénus mellett sem vonatja. 66. Véli, Vénus-asszony magához hitette, Mársot véle éppen csak meggyűlöltette, Minden eszét s kedvét szerelemben tette, S fegyverét nyúgalinas szegre függesztette. 67. Tudnivaló pedig, hogy Márs sisakjában Galambok fészkeltek vasas pánczéljában, Melybűi is kitetszik, hogy barátságában Vagyon Vénus Mársnak hű társaságában.