Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - MÁSODIK RESZE.

64 KÖSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. ^H 53. De haszontalanság, mert abban mód nincsen; Nagy méltóság strázsál ott az szíves kiucsen, Annak gondolatja róla egy csepp sincsen, Hát nem szükség, feje hogy ily gondot hintsen! 54. Kis Cupido ugyan erősen bíztatja, Erős esküvéssel szavát bizonygatja, Érte az is hogy s mint sebes, mutogatja, S van felőle most is szívben gondolatja. 55. Azután is — úgy mond — orczáig piruljon, Sebesítő nyila törjön s széjjelhulljon, Nagy átok, minden szív tűle bár fájuljon, Ha úgy nincs, mint mondja, kedve hát újuljon. 56. Bercsényi ezeket de csak megnevette, Bíztató Cupido szavát nem hihette, Kezdett gondolatit szívből kivetette S magától Cupidót messze elkergette. 57. Cupido Vénusnak nagy hamar hírt vive: Az Grófnak nem hajol hogy keményűlt szive, Noha találkozott most egy kegyes hive, Másodszor kit rág már az bús gyásznak nyive. 58. Ezen szép Vénus is igen szomorodék, Kezdett vígassága hamar nyomorodék, Bercsényiért baja ismét szaporodék, Hymen is kedvében igen komorodék.