Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - MÁSODIK RESZE.

KŐSZEGHY PA I 22. Circére rohana kivont fegyverével, S társait illetvén az molyi füvével, Helyre hozá ismét annak erejével, Gyógyítván társait ily mesterségével. 23. Illy okos Ulysses Gróf Bercsényi is vólt, Szívében Istenhez kísértetében szólt, Bal-gondolatokat elméjében elólt, — Kiért szégyenében Cupido majd megholt. 24. Nem használt körüle Circé varázslása, Vénusnak ellene gondolt próbálása, Cupidónak széjjel való vándorlása, S előtte némelyek képe mustrálása. 25. Nem telt kedve s még nem akadt meg senkiben, Szárnya még nem ragadt akárki lépiben, Válogatni nem vágy az Nvmphák szépiben, — Kedve telik végre, bízik Isteniben. 26. Ha még iidejében volt ifjúságának, Amaz könnyen hajló kényes szabadságnak, S nem járt útján még is szemtelen vakságnak : Inkább jár ösvényén most az okosságnak! 27. Hallottam Clinias cselekedetéről, Ügy Achillesnek is az ő életéről, Mindkettőnek igen szép természetőrül, — Illik, szóljak kiknek hogy dícséretérűl. 28. A kiknek elméjök midőn háborodott, Haraggal másokra midőn káromkodott: Akkor ő haragjok nem nőtt s szaporodott, Kegyességre inkább szívok nyomorodott. 29. Mert olykor mindkettő kapván czitheráját, Pengeté azoknak húrján víg nótáját, Azzal enyhítgeté szíve háborúját, S csillapítá gyulladt elméje haragját.