Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II 159. Fenessy György is így másnap elkészüle, S úgy a vármegye is az nap széket üle, Jó, gonclos tisztekkel hamar megépüle, Mint kert virágokkal kikkel úgy szépüle. 160. Dolgait folytatja mert jól főispánja, Az rendetlenséget közűlök kihánja, Sok nyomorúságát szegénységnek szánja, — Noha dolgát némely hamis igen bánja. 161. Szomszéd urak sokan látogatni jünnek, Az öröm s nagy vígság egy nap alig szűnnek, Bercsényi gondjai de akkor sem szűnnek, Elméje henyéltét mert ő tartja bűnnek. 162. Gondolkodik azon: miként gyarapítsa, Mellesztett jószágát, hogy s mint tollasítsa ? Tébolygó jobbágyit helyre mint szállítsa ? Unghvárt épségére miképen állítsa ? 163. Melynek vásárlása került sok pénzében, Bontakozás esett érette kincsében, Sok fáradságos gond érte elméjében, S költséges útazás föl-alá mentében. 164. Ha az jövedelem kevesűl s uem épül, Puszták sok faluja jobbágygyal nem népül: Ott az birodalom csökkenik s nem szépül, — Veszik az országban csak csúfságos képűi. 165. Tudja jól, sok helyen hogy már is nevetik, Irígylő bumbákkal jó hírit lövetik, Mondván : vásárlásban őtenem követik ; Dolgát hol fölveszik, hol ismét levetik. 1 66. Ugyanis, kinek van szerencsével frigye : Szaporán van, hidd el, annak az irigye, Gyűl s fakad ellenek az kiknek mirigye, De mérgök nem árthat, kiki bár elhigyje.