Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

KŐSZEGHY PÁL. 90. Ezeket s többeket az udvarhoz írták S gonosz-akarattal majd éppen elbírták, Jó hírét az Grófnak majd tőből kiírták S szép böcsűlletétűl ártatlanéi nyírták. 91. Böcsűlletében de hamar gyapjasodott, Jó hírében ismént ugyan lombosodott, Sok jóakaróin ottan sokasodott, Hírében azelőtt az hol károsodott. 92. Mert némely baráti megküldték az Úrnak, Mit az kamarások reá hánynak, túrnak, S netalán tenyérrel se fedje, mit fúrnak, Kit most hamarjában kis újjal bészúrnak. 93. Az gyors hamisság az lassúbb igazságot Ha megelőzheti, mond sok hazugságot, Formál, ír, practicál s fundál álnokságot, S azzal az igazon vesz hatalmasságot . . . 94. Melylyel magát egyszer ha béjelentheti, Ott színes mondásit hamar hitetheti S az ártatlant olyan veremben ejtheti, Melybűi száz igaz is ki alig mentheti. 95. Ezt jól tudván az Úr, kapa paripákra, Nem is vágyván számos kísérő szolgákra; Eperjesre érvén, üle az postákra, S csakhamar haladva az bécsi utczákra. 96. Hol az nagyurakat eljárván egyenkint, Látja: mutat hozzá kiki ízetlen színt, S kedvetlen tekintést reá mindenki hint, Szereznek Bercsénijnek az melylyel bosszús kínt. 97. Nézd, az gyors hamisság már is mit vitt végben, Hát, ha még lett volna késedelmességben, Félő, hogy ejthette volna oly mélységben, Melybűi nehéz volna mászni az mentségben.