Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ELSŐ RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II 22. De mit számlálom én elő mindezeket? Unalommal miért töltöm az füleket ? Mit fárasztok ezzel olvasó szemeket, — Kiknek nem tudhatja már senki nemeket. 28. Ne menjünk bár messze magunk hazájábúl, S lássuk meg, sokaknak famíliájából Majd világot telő híres nagy ágjábűl, Ki hol van s ki hová lett úri ágyából ? 24. Hogy többrűl ne szóljak most ez írásomban, Keservesen üte 1 gondolkodásomban, Melyért majd elhalék fohászkodásomban. S liólt-eleven levék álmélkodásomban : 25. Amaz dicséretes szép hírrel tündöklő, Tőrrel pogányságot mindenkor öldöklő, Mellyel erős paizst az ellen köldöklő S minden próbáiban soha meg nem hőklő 26. Zrínyi família, az kirűl szólhatnék, Teli pennám által nagy bőven írhatnék, De azzal ez világ telve, s mit mondhatnék ? Elmúlt, — hát ezekrűl jobb, hogy csak hallgatnék. 27. Nagy gazdagságokkal bőven tölt Thurzóság, Az Vág mind két részét bíró nagy uraság, Kiknek kezében az kincses hatalmasság, Volt, — de megholt vélek együtt az méltóság. 28. Nagy famíliája így az Országh-oknak, Lossonczy és Dobó generálisoknak, Egri s tömösvári jó hadi Mársoknak — Elfogyott, s nem is jut már eszében soknak. 29. Zápolyákwak neme váljon hová lett el? Országunk kik közül még királyt is kent fel; Elfogytak, már sehol senki egyet sem lel, Sőt csak alig éri az emlékezettel. 1 így ; ütődött, jutott értelemben.