Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV

32 KŐSZEGHY PÁL. BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. gével. — Nagyságod az, a ki azt s annál nagyobbakat is fogyatkozás és vétek nélkül végben vihetné. Látom ezeket szemmel s tapasztalom kezemmel híres Arachne mívét felmúló mesterséges munkáit, gyenge kezeinek ékes varrogatásit és egyéb sok úriaszszonyokhoz illendő' tisztességes s mesterséges csinálmányit; ugyan annyira, hogy Nagyságod felül mondhatnák méltábban az régiek, s mondhatják a mostaniak is, hogy már nem Sosipatrát nevelték s tartották az Istenek, hanem Nagyságodat; nem Minervát Íratták magok isteni lajstromában, hanem az Nagyságod Méltóságát; — mellyeket is tudni és mívelniugyanis az jó Isten udta Nagyságodnak. De, mind ezek között is vettem észre az magyar rythmusokban való gyönyörűséges tudományát Nagyságodnak, melyben .amaz versszerző híres Erinna s Corinna poéta-asszonyokat is fölmúlja; s megösmérem abbúl, hogy, ha azokban nem gyönyörködnék Nagyságod: az rendes szóknak utolsó, megegyező betűinek, mint annyi levelei között elrejtőzött tavaszi, illatos violácskáknak keresgetésében s öszveszedegetésében kegyes elméjét nem fárasztaná. Ez indíta azért engemet is, hogy ezen csekély munkámhoz kezdenék és együgyű verseimmel — mint Isten által már jó Kegyelmes Asszonyomnak — Nagyságodnak kedveskedném. Melyekben is vígságos és örvendetes dolgokrúl akarván verseskednem: hogy a szomorú halálrúl kezdem írásomat, nem kell csudálni; mert az deákok mondása szerint: post nubila Phoebus, — az ködök után szép napfény szokott következni; úgy verseimnek szomorú kezdetit is vígságos öröm követi. Okozta egy részént ez is, hogy azon senkinek sem kedvező halál Nagyságod virágzó életének fiatal súgári fényeskedését is már két ízben behomályozta, s úgy mostani szerelmestársát is első kedves párjától hamar megfosztván, már egyszer az szomorú gyásznak fölhőivel elburítván, inegszomorította; de most újonnan Nagyságodat az ő Nagysága szerencséjére, úgy ő Nagyságát az Nagyságod gyönyörűségére az mennyei kertész öszveplántálván, régi, köddel homályosúlt s szomorú felhőkkel borúit egét vígságos -sugárral tündöklő napokkal megfényesítette. írtam vala az előttiben is egy első könyvemet (az mennyire •csekély elmémmel fölérhettem) Méltóságos Uramnak ő Nagysá-