Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ELŐSZÓ

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. II mintaképe, mely után indult, melyet követett, — korának legkedveltebb költője, Gyöngyösy István vala; s legközelebb talán ennek Murányi Vénusa és Thököly Imre s Zrínyi Ilona egybekeléséről írt éneke lebegett szemei előtt. Bercsényi és Csáky Krisztina lantosa gyakorlott gördiilékenységgel, ügyesen, hangzatosan, a sormetszetek pontos megtartásával, csengőbongó rímekkel versel. Formai szabatossága ellen — korához mérten — nem sok kifogás tehető; ámbár példányképét, Gyöngyösyt nem éri is utol. de messze sem marad mögötte. Rímei legtöbbnyire jók, olykor ugyan szokatlan szó-rövidítéseivel kissé erőltetettek; és őrajta is, mint az egyforma rímű négyes strophákban verselő társain általában gyakran megesik, hogy az eszmemenethez nem illő dolgokat és szavakat kénytelen előrántani, csak hogy a negyedik rímet valahogyan odapendíthesse. Ez némi terjengést idéz aztán elő. Hanem e körülmény már az akkoriban annyira kedvelt négyes versszakok átka, a mit még az egy egész századdal később élt Gvadányinál is észlelünk. Kőszeghy, mint egész művéből kitűnik, szép olvasottsággal bíró, képzett elme volt. Különösen a régi görög-római mythologiában és a classicai kor történetében tanúsít nagy otthonosságot. Költeményét korának ízlése szerint mythologiai alakokkal és ezeknek szerepeltetésével erősen tarkázza, — ám mégsem oly mértékben, mint Gyöngyösy a maga ThökölvZrínyi Ilona epithalámiumát, ezen egészen hasonló tárgyú éneket. Sőt emez utóbbi művet a Kőszeghyé cselekményének gazdagabbságával s változatosságával fölülmúlja, a mi csak előnyére válik költőnknek. E mellett a Kőszeghyének, ha nyelve nem oly költői is, de viszont történelmi és korfestési értéke több amannál. Bercsényi életpályájára nézve számos új adatot, — s a szerzőnek kétségtelen jól értesültségénél fogva, teljesen megbizható adatot — szolgáltat. Általában pedig oly közvetlen hűséggel tárja elénk különböző mozzanataiban a magyar főúri körök életét a XVII. század végén, hogy élénk leírásaiból egészen beleképzelhetjük magunkat ama korszak várurai, úrnői és környezezetük társadalmi életébe, szokásaiba, múlatságaiba, időtöltéseik s fényes, zajgó udvaraikba, melyekben az énekszerző is