Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - NEGYEDIK BESZÉD.

ACTIO CURIOSA. 179 GAUDE

. S azért, hogy Mátyás király, Mátyás kovács — igen kiilömbeznek egymástól. Nem tészem én oda a lábamot, a hol a király a lovát patkoltatja. MANÓDI. De, ha nem vettet kegyelmed, immár eljöhet velünk Horvátországban!

1 GAUDE. JÓ volna ugyan az Urakkal fel s alá való járás: mert a sült galamb senkinek a szájában nem röpül, — veszteg heverő kuvasznak is sima a szőri; de, hogy menjek én arra a földre, ahol még azt is fizetésért engedik meg az Urak magok jobbágyinak, hogy szálonként szedjék ki magoknak a konkolyt, kenyérnek a búzából? Más az, hogy örög legény vagyok már én ollyan nagy úthoz; nehéz az agg lóbúl borostát,

2 a botbúi beretvát csinálni. Osztán, csak nem tetszik nékem a veres nadrágú búza;

3 — nincs jobb embernek, mint maga hazájában maradni. Ohara tellus Patriae. Már eleget szenvedtem nagy hosszú útakon az Ürral, per ignem et aquam. Ha ott volnék is, haza kellenék jönnem: mert a madár is haza siet a maga fészkére. MANÓDI. Lám, az Braniszkát

4 megjárhatta kegyelmed azelőtt egynéhány esztendővel! GAUDE. Akkor vólt az; de már régi írás, elkopott. Elég nékem most az, hogy itt jól van dolgom. Ubi bene, ibi Patria. A hol bízik, ott hízik. MANÓDI. De, kérem kegyelmedet, jöjjön el kegyelmed, talám ugyan soha nem lát többé kegyelmed engemet! GAUDE. Immár, ha nem látlak is, bizony csak a süvegemet sem fordítom meg éretted. Osztán, azt kérdem én tőled: ha elmennék, mit csinálnék én a télen, — hanemha mint a sneff, ki az orrát a s.ggében dugja, s a mit az egész nyáron evett, azt eszi, azzal él. Tudod-é, hogy a nyáron is a sok rossz esős iidő miatt semmi dolgot nem tétethettem ? A ki pedig nyáron nem gyűjt, télben bánkódik utánna. MANÓDI. De, ne vesse meg kegyelmed az Úr kérését, — lám, én elmegyek. / GAUDE. Immár, csak menj el; — ha ugyan Velenczét, Ázsiát, Afrikát mind öszvejárod, sem törűdöm rajta: mert a kinek szekere farkán ülsz, annak nótáját hallgatod. Az én dolgom nem ollyan, mint a tied: mert tenéked, csak jóllakhassál, másra nincs semmire gondod, — nékem pedig, hogy 1 Vép urai, a gr. Erdödyek, Horvátországban is nagy jószágokat bírtak, s Manódi az ő udvarnokuk volt. 2 Durva ecset, a borotválkozáshoz szappant kenni. 3 A tatárka, másként hajdina, mit Horvátországban nagyban termesztenek. 4 A Branyicskó begye, Szepes és Sáros határvonalán. 13*