Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - HARMADIK BESZÉD.

ACTIO CIIKIOSA. 178 árúihatok velek. Osztán, bizony igen szatyor úr az, a kinek fazekában főznek, s a kondér másnál lesz; sokszor nyúl az úr az erszényben, de csak ürös kezét vonja ki. Arrúl szokták mondani: bolond gazdának hideg a kemenczéje; megköti az erszény száját, megint megoldja, a mi benne van, mind elolvad ; ollyan nagy az erszénye: de semmi sincs benne. DASKÉRDI. Menne csak kigyelmed liozzájok: meglátná kigyelmed, mint tartanák kigyelmedet! GAUDE. Elhiszem, hogy ott is a kinek pínze van, csak az sipol; de elhidd, soha nem megyek vásárlani kecskétől gyapjat : mert tudom én azt, hogy a kinek gézengúz az ura, kótyonfitty a szolgája! Úgy látom én azt, hogy te ennek a szegény embernek is karóhegyen tar varjút mutatsz; menj el csak te bolond, menj el, — de harmadnap múlva visszavárlak. Szintén úgy jársz, mint az Aesopus ebe: az árnyékhoz kapdos; hiszem, jó urad van most néked, — csak annak felelhess bár meg! Itt van ám az: mint a kinek egy agara van, öt-hat nyulat űzet, ezt el nem éri, amazt el nem fogja; s egy forintra gondot visel, s tízet nem tudja hova tészen ? Jó uradot elhagyod, ott bolondra találsz, — búzakenyérrűl zabkenyérre mégy. A te dolgod ollyan, mint a ki eladja a szőllőt, s prőst

1 veszen az árán. Stulti pro certis, quae sunt, incerta sequestrant. Hadd el csak az vallottat az vallatlanért: bizony szintén úgy lesz dolgod, mint a ki jól lakik, azután fájdulja az hasát; vagy mint a ki megf. ngja magát s csomót köt rajta. ROTTENHOFF

. Elmegyek uram, mert igen halnak ezen a földön.

2 GAUDE. Túl lőttek, s innét találták. Hát azért bizony soha ágyba ne feküdjél, hogy az apád ágyba hólt meg. Immár mit félsz te a lialáltúl, ha a nélkül is csak annak való vagy ? Immár miért nem tiltod el azt is, hogy madár se repűljen a fejed felett? Szintén úgy cselekeszel, mint a fáczány mikor a fejét elrejti, — a feneki mind kinn áll. Mert a minémű jó béllelt köntösed van az mostani fergeteges iidőhez: megnyalják bizony addig a bialok a hátadot, míg odamégy; az útban is meghalhatsz, s oda sem mehetsz; úgy jársz, mint a róka, mikor megöleti magát bokorban a boriért. ROTTENHOFF. Igen dicséri az az ember azt a földet, hogy ólcsó föld. GAUDE. De, szegény, nem mind bors az, a kit a kalmár kutyája f.ngik; más az, hogy ólcsó húsnak híg a leve; a ki keveset főz, hamar feltálalja. 1 Prést, sajtót. 2 Az 1678-iki pestis-ragály.