Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - HARMADIK BESZÉD.

ACTIO CI

IKIOSA. 178 GAUDE

. Borotok ? . . . Hallottad-é, hogy kérett leány tánczban f.ngik? — Bizony, csak lovász több bort iszik ezen a földön, mint ott egy főember. Minap egy Méltóságos Urnái megszállánk ott Liptóban: az egész vármegye vendégelt, egy holnapig limitálta a vice-ispányotok a költséget, — az is csak egy itcze borbúi állott, és azt is mind maga itta meg. Hanem a sert valóban nagy tajtékossan tudjátok elköszönni; azaz, hogy a ti dolgotok: Nalej pivo, tölts bort! Más bárányja fügét mutat, azaz kecskét. Meg kell engedni, szép szerelmeskedő asszonyitok vannak, — mint a Páter Orbán kalapja. Szintén úgy van a ti dolgotok, mint a kinek búzája van, csak süveggel méri, — jóllakott, s mégis koplal! DASKÉRDI. De, hol hallott kigyelmed inkább olly barátságos, csínos népet, mint azon a földön ? GAUDE. Szintén az ám néktek, hogy olly barátságosok vadtok: de csak a zabbal és a serrel. Szép, csínos nép az, a ki aranylánczot, pereczet a serre viszi! . . . Igen szép, világos országtok vagyon: mert esztendőben egyszer ha látjátok a napot ; hóval, hegyekkel s hideggel, kősziklákkal nem szűkölködtek ; házatok is szép, csínos: ebetek, kutyátok, disznótok, kecskétek egy szobában lakik veletek, — az az, hogy: rustica natura tenet sua jura. Szintén ollyanok vadtok ti, mint a tormában esett féreg, vagy mint a kemenczében szorúlt kuvasz. Megtanúltam én azt, hogy dicsért eperjre soha nem kell kosárral menni. ROTTENHOFF

. De, édes Gaude uram, boni viri, boni vini non est inquirenda origo. GAUDE. Ihol, megjött Antal Budáról, zöld ágat hozott.

1 Te, praeter barbarn et caput nihil; hiszem, nem bonum vinum a ser, te oktalan, bolond eb! Hogy nem hallottad azt, csudálkozom ; hiszem stultorum plena sunt omnia. Hiszem te sohasem voltál azon a földön; csak ollyan vagy te, mint a vidék, kuvasz: ha elfut, dörgölődik, —- ha el nem fut, pörzsölődiki Hiszem te is, vén, fajtalan disznó, csak hajdinán hattad volt a hitedet, mint Esau a lencsét. ROTTENHOFF. 0, uram, ne mondjék kigyelmed fajtalannak illyen megőszült, öreg embert! GAUDE. Hóhó! . . . Nem elég az, hogy fejér a szakállad; mert a rókának is fejér a torkaalja, — de nagy veres ördöge vagyon annak hátúi! ROTTENHOFF

. De uram, ki szeretne immár engem ? 1 Értsd: bolonddá lett. (L. a Szepessy Pál ellen írt 1672-iki labancz gúnydalt »Adalék«aimban, I. k. 41. 1.)