Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

ACTIO CURIOSA. - ELSŐ BESZÉD.

ELSŐ BESZÉD. ACIIASTES. Isten hozta kigyelmedet Gfaude uram! GAUDE. Nagyságod szolgálatjára. ACIIASTES. Mint vagyon kigyelmed, édes (laude uram? GAUDE. Hogy kérdheti Nagyságod ? Isten úgy segéljen, ugyan megyen a fejem gőzi, vagy füsti, — talám ugyan gomba kél rajta. ACIIASTES. Miért, édes Gaude uram ? GAHDE. Azért, hogy — Nagyságod nem tudja azt — most is kecskepásztora voltam a nímetnek. Hej, Nagyságos uram, addig volt jó világ, míg csak kártyán láttam a nímetnek képét! ACIIASTES. Miért? hiszem lám, mind pínzen élnek. GAUDE. Pínzen élnek ? Szintén úgy vagyon az, mint a ki szolgát fogad: ennek annyit ád és ígér, mint amannak; ennek semmit sem ád, — amannak pedig a semminek a felét. ACIIASTES. De, elviszik már innen őket. GAUDE. Hólió, quando coeli! Megesik addig a vásár. Nem tudja Nagyságod, Pozsomban mit mondott nékem egy nagy ember, hogy: Tu eb, tu kutya, tu canis, — csak meg kell a repartitiót adnod!

1 ACIIASTES. De hiszem, még nem fizetett kigyelmed semmit is, én se fizettem. 1 Ekkor állott fenn Pozsonyban az Ampringen-féle törvénytelen kormánytanács.