Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - HATODIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 131 44. »Enyím az nyereség, s az babicza tiéd, — Ebben azért jó Gróf ne fáraszd már elméd! . . Isten hozzád; mert én elsietek inned, Nyugodj, csendes álom talán még majd befed.« 45. Igazán, jó Grófné, tiéd az nyereség: Bercsényinek szíve mert érted lánggal ég, Hozzád szerelmében nem lészen soha vég, Éljen szerencsédre, tartsa az Istenség!. .. 46. Az babicza pedig, úgy látom, az övé : Szívedet mert véle Isten öszveszövé, S oly erős bástyája szerelemnek növé, — Irigy tábor hogy azt csak híjában lövé. 47. Azalatt dolgokat Bécsben már végezvén, S az nap is már igen közel elérkezvén Antal s Juliánba mellyen megegyezvén, Hymenhez mennének egy lepllel fedezvén : 48. Szükséges az napra jól reá készülni, Sok méltóság akkor mert Vépre fog gyűlni, A Palatínus is 1 meg fogja böcsűlni, S ott jelenlétével vígságban merülni. 49. Elsiete azért Krisztina is Bécsbűi; Kegyesétűi hogy elvál, bánja szívébűi, Eddig nyájaskodó öröm fogy kedvébűi, — Búcsúzik az Gróftúl igaz szereimébűi. 50. Melylyel az Grófnak is szerze nem kicsiny kínt Kegyes búcsúzással hogy szemében tekint Sok titkos sóhajtást szívébűi reá hint, S halaványít az két orczán pirosúlt színt. 51. De mint mágnes vasat hogy magához szíjjá: Hozzákötötte úgy szerelem rabszíjja Miklóst Krisztinához, s távozását ríjja, Általverte szívét mert Cupido íjja. 1 A vőlegény nagybátyja, lig. Esterházy Pál.