Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 105. »Az lesz, az Echó is mert azzal bíztatott; Egy erdőcskén, nyelvem midőn dalolgatott: Minden kérdésemre választ adogatott S felelgetésével örömre izgatott.« 106. »Tehát készítsék el — mondá — szánjaimat, Csörgessen hámolják 1 abban lovaimat; Hadd menjek enyhítni titkos kínjaimat, S töltsem Vépen vígan némely napjaimat!« 107. Gróf Forgách Simon friss, víg s jókedvű úr, Kinél nagy vígsággal peng mindenkor az húr, A kedvetlen ember előtte csak mazúr ;

2 Bátyja fejébűi is sok bús gondot kitúr. 108. Bécsben vala ő is most, szerencséjére Bercsényi Úrnak ; nem kicsiny örömére Fölkészűle ő is bátyja kérésére, — S indúlának együtt kívánt Vép helyére. 109. Egy aranyas szánra csak ketten űltenek, A síkos hó-úton ugyan röpűltenek ; Lovokon sokszámú csörgők börgöttenek, S oldalán nagy lombos fürtök csüggöttenek. 110. Az lovat három nagy bokréta bojtozta, Fejét, farát s hátát mellyekkel tornyozta, Szélit környöskörűl vörössen rojtozta, — Nyilván Frankenfurtból valaki ezt hozta. 111. Ágaskodik az szán orrán nagy magossan Szarvas unicornis,

3 mintegy liaragossan ; Kettő kétfelül is strázsál oldalossan, — Kiknek szemek vegyült vérben tajtékossan. 112. Majd elűznek ezek Véprűl irigységet, Sok szívbűi öklelnek hamis nyelvességet, Tesznek a szeretők között egyességet, Miklós s Krisztina közt igaz egyezséget. 1 Szerszámozzák. 2 Nyomorult, koldus, kárvallott. (Török szó.) 3 Bercsényi czímere.