Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 57. A tél mostan magát erősen viselé, Az útakat nagy hó mindenütt föltelé, A Dunát is erős fagygyal átjegelé, — Vala csúszós útja szánnak mindenfelé. 58. így Köszeghy Pál is 1 az parancsolatot Jó urátúl hallván, otthon nem múlatott, Ejfélrűl az hóid le alig haladhatott, Szánkójában midőn ő is béfogatott. 59. Virradtig Nagy-Szombat városába ére,

2 Az hol jó abrakot lovainak mére; Eljuta Pozsonyban még az nap estvére, S vendégfogadóban nyúgovásra tére. 60. Atügete másnap az Nyúlás mezején, — Csikorog kis szánja az hónak tetején ; Harmadnap estére Vépre ér idején, S megszállásról nem kis gomba nőtt a fején. 61. .Rakva volt az váras mert sok vendégséggel, Csaknem minden házak sok szolgarendséggel, Telvén az kastély is szép úri népséggel, Udvarolván Ksztrás Antal ott hívséggel. 62. Kire nézve bégyűlt sok úri méltóság, Vépi kegyes házhoz tartó sok szomszédság, Abból nőtt és terjedt úri atyafiság, — Kiknél csengett-zengett az farsangi vígság. 63. A sok szolga közzűl ollyan megláthatja, A ki ráösmérvén, többnek megmondhatja, Hogy Bercsény szolgája magát itt mutatja, S megkérdik: mit keres? s mi az akaratja? 64. Találhatna ugyan az ember mentséget: Mert eszes hazugság nem sért tisztességet; Nehezen mondhatna de olly eszességet, Melybűi ne vennének mindenek kétséget. 1 T. i. maga a költő, Bercsényi gróf belső titkára. 2 Brunóczról. Thaly Kálmán: Bercsényi házassága.