Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

BERCSÉNYI HÁZASSÁGA. 7 1 12. De nemcsak az, hanem az egész felföldség Oly emésztő tűzzel s lángokkal lobbant s ég, Kin hogyha nem lészen semmi könnyebbűltség : Félő, végső tüze ide ne jusson még! . . . 1 13. Hlyeket s többeket Uraknak beszéle, Elmés okoskodást köztök nem kíméle; Nem is talált, látom, igen kedvet véle, Sok szív mert felőle gonosszat ítéle.

2 14. Az Dunántúl való föld ellen szól, hallják; Dolgát magok között fő-rázva csúfolják: Miért járt most Vépre, magokban gondolják, — S mondják : talán Vépen nyert bosszúk unszolják ? ! 15. Ily gondolotakra indíta sokakot, Mind közrenden s mind főbb pólczon űlt urakot, Mondván, hogy koczkája nyilván hozott vakot, Hírrel futó lova nyert űzésben bakot. 16. Nem tudják pedig, hogy az első futásban Mely győző ló csökken, újjít jobban másban, Legelői jár mint szél harmad-próbálásban, S az elsőket győzi hosszú nyargalásban. 17. így Bercsénij lova is, ha most bár bakot nyert, Máskor kezkenőre s gyűrűre tészen szert, Harmadszor koszorút, kit nevelt Hybla-kert, Nyér, — hűséges szívvel most próbálni mert mert. 18. Látván, hogy Pozsonyban semmit sem végeznek, S talán ugyan semmi jót nem is éreznek Az ország urai, hogy meg nem egyezuek, Fölföldiek azért kérik s esedeznek: 1 Megtörtént; nemsokára, 1697-ben, kitört ott (Tokaj, Patak vidékén) a népzendülés. 2 Mintha t. i. titokban ő is a lázadást szítaná.