Kőszeghy Pál: Bercsényi házassága, Történeti ének 1695-ből / Közli Thaly Kálmán. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Kvk., 1894. / Sz.Zs. 1433

HARMADIK KÖNYV - ÖTÖDIK RÉSZE.

ÖTÖDIK RÉSZE. 1 I 1. Pozsonyban azonban lett egy commissió Az urak közt, melyben nem lenne semmi jó: Mert mászott szívekben olyan mérges kigyó — Ne lehessen köztök hogy az proportió. 2. így Véprül Pozsonyban Bercsény is siete, Kit szívesen várt a fölföld sok követe,

1 Tudván: van őnéki ollyan természete, Az igazat hogy kimondja, hol kellete! 3. Elbúcsúzék azért jó gazdasszonyátúl, Amaz kegyes kedvű Csáky Krisztináiul ; Sóhajtva távozék Vépnek kastélyától, Nem lesz elfelejtve — mondá, — fogva niátúl! 4. Az Grófné Asszony is sóhajtva szemlélte Elmentét, megtértét noha ugyan vélte Rövidnapon ismét Vépre. jól remélte, — De titkos szerelem szívében metélte. Bercsényi t. i. a felső-magyarországi XIII. vármegye főkövete vaja, az udvarral és felsőbb hatóságokkal feuforgó ügyekben. (Lásd vaia, az uavarrai es teisobb hatósá »Bercsényi-családi 11. k. 112—114. 11.)