Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
15. Mégegyszer Görgényben
80 Az elejtett medvék közül 13 volt kifejlett, 7 bocs és teljesen kinőtt idősebb csak 3. A 23 medve közül 11 egyes, a többi több lövésre terült el. Általában mind jól ki voltak hizva a nagyféle veresmedvét lyvéve, mely régi tapasztalat szerint mindég sovány mindamellett, hogy csak egy koszton van a többivel. A teritékre került medvék közül mindenik csörtetve, robogva, szisztémaszerü egyenes vonalban tartott előre mintha elakarta volna nyelni a világot, hanem mikor emberére találva sarokba szorult, támadás helyett meghunyászkodva, testhajlongások között, hang nélkül távozott. Feltűnő, hogy az elejtett és elszalasztott, de mind fegyver elé került 29 medve közül egy se lépett fel támadólag, — „mely szelid magaviselet amaz urak megjelenése előtt sohase történt, — gúnyolódik újra Újfalvi. — Mintha később ők is szorgalmasan tanulmányozták volna a Strafgesetzbuchot." Egyébként a lefolyt vadászatokat egy jelentéktelen eseten kivül mi sem zavarta. Egyik erdős 40 lépésről rókára tüzelt, a golyó egy fagöcsről visszapattant és az onnét 32 lépésnyire álló Waldeck hereget hasba vágta, ki a lökés következtében megtántorodott. Nagyobb baj nem történt, minthogy pz ellapult golyó helye megvörösödött. * * * A görgényi vadászatok alatt a szomszédos magyarói erdőkben némely szdszrégeni urak és újonnan bejött külföldi tisztviselők vadászatot rendeztek. Valószínűen nem sejtették, hogy ugyanakkor megbolygatták a görgényi rengeteg vadjainak nyugalmát is, mert csak nyúlra és rókára számítottak. Annál nagyobb volt a megrökönyödés, mikor egyszerre csak két izmos medve került a hajtásba. A puskások 12-en voltak. Mikor megpillantották a medvéket, mint gyáva katona az ellenség előtt, állásukat feladva, fegyverüket eldobva rohant, ki merre látott. Csupán két, velük volt vécsl oláh állta meg a sarat, sőt az egyik medvét el is ejtették. Medve elől egyes hátrálás máskor is megtörtént, de ily tömeges futásra a legöregebb emberek sem emlékeztek .... * * * A fenti „szivemelő" jelenetnek merő ellentéte a következő esemény, melyről igy ir Újfalvi:
