Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
13. Gőrgényi vadászatok
I 71 nagyon távol, hatalmas szökésekkel haladt. Mégis közkivánságra, — meggyőződése ellenére, — rátüzelt. A négylatos golyónak a medve orra előtt kellett elsüvítenie, mert a lövésre hirtelen irányt változtatott, már nem előre hanem egyenesen fölfelé iramodott. Felvett iránya előtt azonban egy nagy kiugró kőszikla lévén, meghőkölt és bambán tekintett szét. Ezt a kedvező pillanatot használta fel Újfalvi, aki jóllehet még mindig nagy távolságra volt a medve, jól célba vette és rálőtt. A fenevad hanyat bukott és a cikázó villámhoz hasonló gyorsasággal omlott lefelé kőszirtrőlkőszálra, miközben a sürün felállított szomszéd vadászok meg nem állották, hogy hevesen rá ne tüzeljenek, ám mind hibásan. A sétáló kedvétől megfosztott hatalmas medve a sebespatakba hengeredett, hat lépésnyire Ujfalvitól és teste nagy súlyával a patak vizét messzire kilocsssantotta. Mint a béka, oly laposra terült el. Kinos fájdalmában egy érckeménységü kavicsot morzsolt szét a fogai közt, mert még élt, de helyéből mozdulni nem tudott. Emellett oly éles, keserves hangon rítt, közben pedig oly csínján reszkettette a hangját, mint temetésen a kissé bekapacitált falusi kántor. A botrányos hangra a legkomolyabb vadászok is nevetni voltak kénytelenek, mig Újfalvi kegyelemdöfése meg nem váltotta a kínlódó párát. Az egyik angol urat, Mr. Brook-ot Újfalvi pompás távlövése egészen kihozta a sodrából, ami pedig nagy szó volt őnála. Magánkívül kiáltozott elismerésében és csodálkozásában összecsapta csontos, finom eres kezét, mikor a hatalmas tömeg szikláról sziklára gurult a meredek szirtfalon lefelé. — Na ennek egy ép porcikája nem maradt — — kiáltott végül, mikor a vad a patakba loccsant és megkapta a kegyelemdöfést és érdeklődve kezdte tapogatni az izmos állat tetemét. — Ön téved mister Brook! — felelte Újfalvi mosolyogva. — Nincs az még csak meg sem potyolódva 1 — Az lehetetlen ! Fogadjunk! — kiáltott mindkét angol egyszerre. — Tiz üveg pezsgő ! — All right! — csapott fel Újfalvi — Csak meg ne bánják misterek!