Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
13. Gőrgényi vadászatok
69 szalonkára hajlottak az urak és a gazból két izmos farkas tört ki. Nosza volt is derekas pufogtatás, de bizony a szalonkának szánt apró göbecs csak éppen, hogy kiporolta a tömött bundát és a farkasok minden érvágás nélkül, vidáman folytatták utjokat. Az erdők a helység közelében terültek és a bércek itt még nem meredekek. A vadászatokat a páratlan tevékenységű Macskdsy Ferenc vezette nagy megfontolással és érett tapasztalattal. Lankadást nem ösmerő, mindég derűs kedvével éberségre tudta deríteni az egész vadásztársaságot. Nyolcvan hajtó, harminc kopó és a boldogult Bornemisza Lipót báróról hátra maradt négy pecér, névszerint: Bembe, Krajcár, Rubin és Zsogo, — már mind a négy koros, de pogányul erős hangú és győzös cigány, — a terjedelmes, hosszú hajtásokat, melyeket egyebütt 300 hajtóval szoktak megverni, oly ügyesen csinálták a dolgokat, hogy a hajtásba került vad rendszerint fegyverre került. A vadászatok 5—6 napig tartottak s az eredmény átlag 4—5 medve, ugyananyi farkas, 10—12 őzbak, 14—16 róka, ugyanannyi nyul és 40—50 szalonka közt váltakozott. Egyizben két angol vendége volt a görgényi kastélynak, akik nem is annyira a vadászat kedveért, hanem természettudományi megfigyelések végett járták Erdélyi. Amolyan globetrotterek. A vadászurak a Bria havason, lenn a havasi sebespatak balpartján voltak sürün felállítva. Szemközt velük meredek falhoz hasonlítható, égbe nyúló, magas oldal, melyen csak imittamott meredezik egy egy százados bükk, vulkánszerü hegyes kőszirtjein pedig semmi más növényzet, mint ördögborda és keserű lapu. Az angol urak Újfalvi Sándor szomszédságába kerültek, aki érthető csodálkozásai látta, hogy a töle mintegy 8 ölnyire álló egyik ánglius fegyverét a fához támasztotta és a legnagyobb lelkinyugalommal egy angol mént kezd a fakérgére faricskálni, hosszú vadász bicskájával. A hajtók lármája és viszhangja a túlsó árok fenekéről a vadászoktól távol, csak néha és alig volt hallható. Egyszerre a szemközt fekvő bérc meredek élén, kivül a golyókörön egy medvét pillantott meg Újfalvi, amint nyugodtan sétálgat. Intett az angol szomszédnak :
