Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

9. Medvehajtás muzsikaszó mellett Bánffy János bárónál

45 — Jaj, méltóságos herceg urak, — dadogta az öreg primás, — egy kis gyomormelegitőt instálnánk. Bánffy János pálinkásbutykost nyújtott feléjük, amit mohón adtak kézről-kézre. A melengető törköly némi életet öntött a kimerült atyafiakba és Gógé bágyadtan kezdte mesélni a „rémletes nap" eseményeit, amelyek közül a fukar tiszttartó, az éhség, kimerültség mind semmik sem voltak a megijedés, a pokoli félelem kinzó érzéséhez, mit kikellett állaniok. — Instálom méltóságos gróf urak, — beszélte még mindég remegő hangon Gógé, — ott fönn a szikIán, mikor magunkra hagyott a pandúr, ameddig hallottuk a kutyák és a hajtók lármáját, előszörre egészen jól éreztük magunkat és még azt is feledtük, hogy tegnap reggel óta nem ettünk egy falatkát sem. Dicsértük a gróf urak gusztusát, hogy ide rendeltek bennünket, mert uri cigánynak ur mellett a helye és szívből muzsikáltunk. Mikor elszéledt a hajtók zaja és semmi emberi hangot sem hallottunk, még hangosabban húztuk a szép nótákat, hogy a halálos csöndben nagyon meg ne ijedjen Buffa a bőgős, mert instálom tetszik tudni az nagyon félős ember; mióla két esztendeje részegen bele fordult a ladikból a Szamosba. De jaj, a muzsikálásból borzasztóra kellett ébrednünk! — Váratlanul ott termett közöttünk a nagy, hóhér medve! — tódította Rubin a klarinétos. — Tüzes, villogó szemekkel, tátott szájjal hajladozott előttünk két lábon állva és csattogtatla a fogát! — Egy krajcárka nem sok, annyi se maradt a zsebünkben, halálos ijedtségünkben! — folytatta Gógé. — Pillanat alatt eldobáltunk hegedűt, klarinétot és upre! Föl a fákra. Csak a Buffa nem tudott hirtelenében felmászni, inert a brugója szíjjal volt a nyakába akasztva és ijedtében nem tudta kioldzni. Nagy félelmében majdnem — megkövetem — rosszul lett, de azért mégis csak feljutott ő is valahogy a fára, hanem a bőgője nyaka, az eltörött. — Instálom majd felfalt az a hóhér medve! — siránkozott Buffa. — Hét árva rajkóm siratott odahaza. — Még talán most is ott gubbasztanánk a fák tetején, mint a majmok, ha elő nem jön a pandúr. Veszettül káromkodott és azt mondta: nem is járt erre