Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629

5. Bánffy Farkas báró vadásziskolája a XVIII. században

22 Hogy a vadászat iránti kedvet még jobban növelje, az akkori rossz szerkezetű lőfegyverek helyett az azon időben leghíresebb Lazaro Lazarino olasz fegyvercsöveket hozatta Erdélybe, melyeket ő maga is kitűnő biztonsággal kezelt. A jó és messze hordó lövések frappirozták ismerőseit úgyannyira, hogy a Lazarinók divatba jöttek és minden erdélyi ur ilyet igyekezett magának beszerezni. Az 1700-as évek vége felé alig akadt nemesi ház, hol ilyen egycsövű ne csüngött volna a zöld fogason. Kétcsövű fegyver ezidőtájt még nem létezett Erdélyben, csak a XIX. század első évtizedében kezdték azt katonatisztek behozni, a francia háború alkalmából. Bánffy Farkas ezen nemesirányu iskolájában egy uj, hazafias, az ősök erényeit tisztelni tudó és azokhoz hasonlóvá lenni akaró nemzedék keletkezett, mely egyszersmind szenvedélyes vadásszá is vált. Bánffy György, Elek és János is ebben az iskolában képződtek nemes hazafiakká és egyben kiváló vadászokká. — Őket már én is ismertem, a három Bánffy testvért — irja Újfalvi Sándor, — kik mindég kegyelettel emlékeztek vissza Bánffy Farkas-ra, korának eme kitűnő férfiára, aki a vadászat révén igyekezett jó hazafiakat nevelni. És ez sikerült is neki. Erdélyben a XVIII. század végefelé és a XIX. század első két évtizedén a művelődést, a finomultabb izlést jelentette a vadászfegyverek, a karvalyok, sólymok, kopók, agarak és az ezek mellé szükséges pecérek száma, továbbá a ménes nagyobb, vagy kisebb volta. — Mindez elősorolt kellékek hiányában a nemes háziúr erélyessége is nagy mértékben kétségbe vonatott, — jegyzi meg egykorú kutforrásom. Bánffy Farkas báró vadásziskolája felébresztette a közönyössé vált nemzetet. Bizony a mai kor ifjúságát is Bánffy Farkas szellemében kellene ébreszteni ....