Kerpely Béla: Hires erdélyi vadászokról és vadászataikról, Jellemrajzok és vadászjelenetek a XVIII. és XIX. századokból / Budapest, Sportirodalmi Vállalat, 1922. / Sz.Zs. 1629
2. Mezőkövesdi Újfalvi Sándor (1792—1866.)
10 kedvem jött, akadály és háboritás nélkül. — Itt az erdő szebbnek, haraszt és virág viritóbbnak, madárdal bájosabbnak, a kopó csaholás villanyozóbbnak, az őz rigyetése érdekesebbnek, a duvadak ordítása rémletesebbnek s maga az áldott Természet mégegyszer nagyobbszerünek tetszett. A magasztos látványok s időnként felmerült hangok érzékeimet túlfeszítve, áhítattal borultam a százados fenyő tövére s buzgó hálát rebegtem a nagyszerű Természet Főalkotójához aki ily tiszta s háborítatlan örömöket juttatott részemre. És itt nem volt szükség magyarázatra, mert felhevült érzéseim hangosan tolmácsolák, hogy a Térmészet bájai határtalan vadásszenvedélyemet is túlszárnyalják és boldogságom hálás elismerése e szent kútfőből patakzik ki . . . ." Haszonért, söt sikerért soha, hanem csak puszta szenvedélyből vadászott mindég. Legbensőbb barátja, Wesselényi találóan jegyezte meg: — Én jobban lövök és több vadatejtettem el mint Újfalvi, de ő több élvezettel vadászik, mint én és kortársaim közül Újfalvi, de csakis egyedül ő szenvedélyesebb vadász nálamnál. Jellemrajza kiegészítéséül még csak annyit, hogy Újfalvi tőzsgyökeres magyar vadász volt, ki nem tartozott semmiféle idegen vadászati iskolához s bár hajlott a reformok fejé, de mint igazi táblabíró irtózott a radikalizmustól s erdélyi fajlován, kezében régi vadászkésével, protestált minden idegen oktroy ellen. 1848-ban jószágai feldulattak és később forrón szeretett neje is elhalálozván, Kolozsvárra szorult, hol leginkább a mult emlékeinek élt és itt kezdte irni az erdélyi vadászatok ez élő krónikája vadászinemoirját, melyet teljesen be nem fejezhetett, mivel 1866 julius 16-án életének 74. évében elköltözött e földről. „Élete utolsó perce is férfias vala, —emlitia család gyászjelentése, — a szánalomraméltó vonaglás helyett mintegy büszkén ment tova egykor szintén az erőt és férfiasságot képviselt, rég elhunyt Wesselényi, Kendeffy, Bornemisza után, kiket sohasem szűnt meg példányképek gyanánt állítani előnkbe." ....
