Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

252és elvetendő. Kölyökkorban minden fehér kutya orra hússzínű és csak párhetes korában kezd barnulni vagy feketedni, végre 3 hónapos korban el kell érni a teljes fekete vagy barna színt. A spitz. A kutyák származására nézve még mindig meglehetős homályban vagyunk. A kisebbfajta kutyák állítólag a kőkorszakbeli «tőzegspitz-»től, a pásztorebek, illetve a nagyobb ebek a bronzkorszak egy nagyobb kutyafajtájától, a «bronzebitől származnak. A házikutya (Canis familiáris domesticus), melynek farka balra kunkorodó, több mint száz fajtában ismeretes. Pelzeln az idetartozó kutyákat két csoportra osztja, mégpedig a farkasalakú kutyákra és a hegyesfülű kutyákra. A farkasalakú kutyák nagyobb testüek, magas lábúak, farkuk bozontos és lecsüngő, szőrözetük bundás, füleik felállók, arcorruk hosszúkás és a farkasra emlékezFekete spitz. tető. A hegyesfülű kutyák kisebbek, zömök termetűek, alacsony végtagjaik vannak, hosszúszőrűek, arckifejezésük a rókához hasonló, farkukat a hátukra kunkorítva hordják. A kynológia és a zoológia elfogadta, hogy a kutya valamely farkasfajtától származik, bár Linné szerint a kutya ősállat, viszont Darwin nincs ezen a nézeten. Akárhogy van is és akármelyiknek legyen igaza, az az egy bizonyos, hogy a kutya a legrégibb háziállatok egyike. A biblia tanúsága szerint a kutya a zsidóknál is mint hűséges háziállat szerepelt.