Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

NEGYEDIK FEJEZET. A kutyafajták ismertetése. A kutyafajták csoportosítása

215 zésével és okszerű tenyésztésével elérjük, hogy a külföld fogja beszerezni, a már nagy érdeklődés központjában álló és mihamarabb világhírűvé váló komondorokat. Ennek a célnak az előmozdítását leghatékonyabban úgy véltük elérhetőnek, hogy egy különleges magyar juhászkutya egyesületet alapítottunk, mely azután kizárólag ennek a fajtának az okszerű tenyésztését, törzskönyvezését, értékesítését van hivatva irányítani. Ezen egyesület megalakítására és ezen nemes és szép eszmének felkarolására vállalkozott Gróf Károlyi József elnöklete alatt megalakult «Komondor Egylet», melynek védnökségét József főherceg Ő kir. Fensége vállalta el. A Komondor Egylet szintén Budapesten székel és a VIII., Conti-utca 21. szám alatt nyert elhelyezést a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete helyiségében. Itt a 12-ik óra, hogy ezeket az ősi magyar kutyákat a kihalástól, elkorcsosodástól megmentsük, kiváló tulajdonságaiknak megfelelően kiképezve a kultúra szolgálatába állítsuk. De céltudatos tenyésztést célkitűzés nélkül kezdeni nem lehet. Ezért a megindított mozgalom első lépcsőfoka ezen fajták fajta-jellegének a megállapítása, mely azután a tenyésztésben, a tenyészanyag kiválasztásban világító fáklyaként mutassa az utat a cél felé. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete és az újabban megalakult «Komondor Egylet» megállapította a magyar juhászkutyák fajta-jellegeit (Standardját) abban a formában, amint azt a két egyesületnek erre a célra alakított bizottsága alapos feldolgozás után előterjesztette. Ez a már hivatalosan megállapított standard a mérvadó, mely a következő : Az évezredes magyar hazának területén négyféle jellemző fajtájú juhász- vagy pásztorkutya él és ez 1. a komondor, 2. a kuvasz, 3. a puli és 4. a pumi. A «Komondor Egylet» az első lépéseket megtette, de a magyar juhászkutyák sorsa a magyar ebtenyésztők öszszességének a kezébe van letéve. Nincs már farkas, a juhászat is egyre szűkebb keretek közé szorul. Mindkettőt a kultúra, a belterjes gazdálkodás űzi messzebb és messzebb kelet felé. Az ősi juhászkutyákat most már kynológusainknak kell a kezükbe venni és — most ismét a nyugati példára hivatkozom — átgyúrni, átformálni a kultúrigényeknek