Ilosvai Lajos Károly: A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása, Részletes vezérfonal ebtenyésztők és ebkedvelők számára / Budapest, Athenaeum, [1928?]. / Sz.Zs. 1382

ELSŐ FEJEZET. A kutya az ember szolgálatában.

20 mint a hátsó végtagok egyforma erősen legyenek kifejlődve, mert gyakori hiba, hogy a legjobb front mellett a hátsó rész el van maradva, gyenge stb. A fő tehát, hogy ezek teljesen harmonikusan egészítsék ki egymást. Nagy hiba a frontban az oldalt előálló könyök és laza vállak, vagyis szakszerűen kifejezve, az úgynevezett «lose Schulter». A vállakat csak izmok kötik a mellkashoz és ezeknek laposan kell hozzásímulniok. A jó frontban tehát fontossággal bírnak a mellkashoz szorosan fekvő vállak. A végtagok hosszúsága, hajlása és járásközben való helyes mozgása az egyes fajták szerint különböző. A galopp- és ügetőtípusúaknak hosszú, az erőtípusúaknak rövidebb a lábuk. A felsőkarnak a vállhoz váló helyzete mindig a használattól függ. A tulajdonképpeni láb az alsó kar. Ennek hosszúságától függ a kutya magassága. Az alacsony kutyák magasságát az alsó kar adja meg, mert a felső kar ebben a tekintetben nem igazodik a magasság méretéhez. Az alsó karnak tisztának, izmosnak, keresztmetszetében kereknek, bármely oldalról tekintve egyenesnek, merőlegesnek kell lennie. Az agárnál oldalról nézve a függélyes állástól egy kissé előre dűlt állás megengedhető. A lábfejekről, körmökről részletesebben a hátsó lábak tárgyalásánál fogok szólni. A test hátsó része, illetve a hátsó végtagok helyes formájának és állásának megállapításához két irányból, oldalról és hátulról kell a kutyát megtekinteni. Egyéb főkövetelmény, mint azt a front tárgyalásánál említettem, hogy teljesen egyenlő mértékben legyenek kifejlődve s egymást teljesen kiegészítsék. Oldalról tekintve a nem-túlmeredek és nem nagyon széles, erős hátsó végtagok a legmegfelelőbbek az összes fajtáknál. A comb az állat nagyságához mérten legyen elég hosszú és izmos. Az izomzatnak egymástól el kell különülniük, vagyis egymásba ne olvadjanak, de viszont ne puffadjanak ki bunkószerüen. A sarokcsont legyen jól és erősen fejlett és a lábközép pedig mindig merőleges irányban álljon a földhöz. Hátulról tekintve a végtagokat, ezeknek egymáshoz való helyes és arányos helyzete a fontos, szük vagy hordószerű állás nagy hiba, a felső és alsó comb, lábtő álljanak is és mozogjanak is párhuzamosan. A mancsok vagy lábfejek (Pfoten) az egyes fajták szerint nem különböznek egymástól, mert valamennyi fajtánál a megfelelő jó mancsok: kissé oválisak, előre hegyesedők,